Főrendiházi irományok, 1901. VI. kötet • 244f1. sz.

Irományszámok - 1901-244f1

XVIII súlyukhoz képest csekély értékűek ; főleg ez a körülmény indokolja, hogy az érték szerinti növekedés a mennyiséggyarapodásával nem tarthatottlépést. Másrészt azt sem lehet figyelmen kivül hagyni, hogy a világpiaczon a legutóbbi évtized alatt az árúk áraiban általában jelentékeny árhanyatlás volt, a mely körülmény a külkereskedelmi forgalom értékében is Önként érthetőleg kifejezésre jut. A kivitel értéke 1891-ben 1.57342 millió korona volt, 1901-ben pedig 1885*46 millió korona tehát körülbelül 312 millió koronával nagyobb, mint 1891 -ben. Ali évi gyarapodás még sokkal kisebb, mint a behozatalé, mert mindössze 19*8 százaléknak felel meg. vagyis évi 2*0 százaléknak, Á kivitel nagysága tekintetében különben a két végletet nem az 1891. és 1901. évek, hanem az 1892. és 1900. évek képviselik: az előbbi évben 1.445*44, az utóbbiban pedig 1.942*00 millió korona volt a kivitel értéke. Az osztrák-magyar vámterület külkereskedelmi mérhjje rendszerint aktiv, mert a kivitel értéke a behozott árúk értékét rendszerint meghaladja és pedig némely évben igen jelentékeny összeggel. Legnagyobb volt a kiviteli többlet 1891-ben, mely évben az csaknem 346 millió koronát ért el. Ez a nagy többlet azonban már az 1892. évben a kivitel nagy visszaesése következtében körülbelül 200 millió koronára csökkent, sőt 1895-ben, a mely év tavaszán a hazánkban fellépett sertésvész következtében a sertéskivitel egyszerre megszűnt s az ökör- és tehénkivitel, úgyszintén a gabonakivitel is nagyon hanyatlott, a kiviteli többlet 38*63 millió koronára szállott le. Az 1897. évi csekély kiviteli többlet, úgyszintén az 1898-nál kivételesen jelentkező behozatali többlet is az 1897. évi rossz termés hatását tükrözi vissza, melynek folytán a gabonabehozatal addig soha nem tapasztalt magasságot ért el, mig viszont a gabonakivitel nagyon visszaesett. A külforgalmi statisztika a behozatalban és a kivitelben szereplő árúkat a vámtarifa 50 tarifaosztályába sorozza. A forgalom megoszlását ezen tarifaosztályok szerint vizsgálva, a behozatalban aránylag legnagyobb értéket a XXII. tarifaosztálynál (pamut és pamutárúk) látunk kimutatva, hol az érték mind a 11 esztendőben jóval meghaladja az évi 130 millió koronát, sőt 1900-ban 190*86 millió koronára és 1901-ben is még 178*45 millió koronára rúg. Megjegyzendő azonban, hogy a behozatal túlnyomó része az ipari feldolgozás végett behozott nyers pamutra, kisebb része a fonalakra esik és csak egy csekély töredék a tulajdonképeni pa- mutárúkra. Igen jelentékeny a XXIV. tarifaosztálynál (gyapjú és gyapjúárúk) kimutatott érték is, a mely évi 130 és 150 millió korona közt ingadozik, csupán 1899-ben volt ennél is sokkal nagyobb: 188*21 millió korona. Az érték nagyobb része itt is a nyers anyagra, •tudniillik a nyers gyapjúra esik, de itt igen jelentékeny arányt foglalnak el a fonalak, nemkülönben a kész gyártmányok is. A legutolsó két esztendőben a XV. tarifaosztály (fa, szén és tőzeg) behozatali értéke is jóval meghaladta a 100 millió koronát, 1900ban 122*29, 1901-ben pedig 117*40 millió koronára rúgott, holott az 1891. évi behozatal még csak 55*72 millió korona értéket képviselt. A nagy emelkedés csaknem kizárólag a kőszénnek tulaj donitható, mely évről-évre nagyobb tömegekben jön be a közös vámterületre. Az 1900. évi és 1901. évi rohamos növekedés a természetes fejlődés kereteit messze túlhaladja s kétségenkivül az 1900. évi osztrák kőszénsztrájkkal áll kapcsolatban. Igen rohamos volt a fejlődés a VII. (főzelék, gyümölcs és növények), továbbá a XXXIX. (nem nemes fémek és ezekből való árúk) tarifaosztályoknál is : az előbb emiitett tarifaosztály behozatali értéke az 1891-től 1901-ig lefolyt időszak alatt 29*43 millió koronáról 70*96 millió koronára, az utóbbié 34*59