Főrendiházi irományok, 1901. V. kötet • 243-244. sz.
Irományszámok - 1901-243
51 korlátozó intézkedésektől — Ausztria ellenünk csak abban az esetben alkalmazhat bizonyos meghatározott közigazgatási területre (szolgabírói járásra vagy járásokra) kiható állatforgalmi korlátozásokat (beviteli tilalmat), ha tőlünk Ausztriába bevitt állatokkal az emiitett végrehajtási megállapodásokban közelebbről megjelölt ragadós állati betegségek valamelyike oda tényleg behurczoltatott. A vészbehurczolások lehető meggátlása a végrehajtással megbizott magyar hatóságok feladatát képezi, és ámbár tagadhatatlan, hogy hatóságaink ebben az irányban elismerésre méltó módon minden lehetőt elkövettek és hogy időközben az állatorvosi közszolgálatnak az 1900. évi XVII. törvényczikkel történt államosítása folytán is nálunk a viszonyok kedvezőbbre fordultak : mindamellett nem lehet kétségbe vonni, hogy — különösen a kivitelre került sertések egyik minőségével, nevezetesen a továbbtartásra szánt, úgynevezett haszonés tény észsertésekkel — a fennálló rendelkezések ellenőrizhetetlen kijátszása folytán tényleg történtek vészbehurczolások. A behurczolások lehető meggátlása, tehát mindkét állam kölcsönös érdeke tette ezért kívánatossá, hogy a vámszövetség XXI. czikkének s az abban lefektetett alapelveknek sértetlen fentartása mellett az u. n. végrehajtási módozatok kiegészíttessenek és pedig akkép, hogy ezen kiegészítés mindkét állam anyagi érdekeinek sérelme nélkül eszközöltessék s hogy az a gyakorlati élet szükségleteinek megfeleljen. Tehát nem a fennálló rendelkezések, módosításáról, hanem ezeknek csupán kiegészítéséről és pedig mindkét állam állategészségügyi és állatforgalmi érdekeinek megfelelő kölcsönös megóvásáról van szó. Allatforgalmunk szabályozásának az emiitett kiegyezési megállapodásban lefektetett az a sarkalatos elve, mely szerint »a monarchia egyik államából származó állatok, állati termények és ragályfogó tárgyak a másik államban általában elvileg nem kezelhetők másképen, mint a saját területéről származó hasonló szállítmányok«, teljes épségében a jövőben is fentartatik. A tervezett kiegészítéseknek kettős czéljuk van. Az egyik az, hogy az újabban kontemplált czélszerű intézkedésekkel a sertésvésznek az egyik állam területéről a másik területére való behurczolására az eshetőség, a mennyire csak lehetséges, csökkentessék, illetve hogy a behurczolás lehetőleg megakadályoztassék. Ennek következtében és kivált a vészbehurczolások eseteinek ezen intézkedések folyományaként remélhetőleg bekövetkezendő csökkenése folytán aránylag kisebb területek kerülnének az Ausztriába való kivitelt illetőleg forgalmi korlátozás alá. A kiegészítésnek másik czélja az, hogy a végrehajtási módozatoknak a két kormány részéről eddig eltérően magyarázott részleteit kellően megvilágosítsa s ezáltal — az eddigi, sokszor anyagi veszteségeket is okozó félreértések elkerültetvén — az állatforgalom zavartalan lebonyolítását kölcsönösen megkönynyitse. ,7*
