Főrendiházi irományok, 1901. V. kötet • 243-244. sz.
Irományszámok - 1901-243
M Állateg'észsőgüg; országainak kormányával létrejött egyezmény beczikkelyezéséről szóló 1878 : XXII. törvényczikknek, valamint az ezen egyezmény 8. §-ának módosításáról szóló 1899 : XXXIX. törvényczikknek érvénye változást nem szenved. A XXI. czikkhez. y. Ez a czikk az 1898. évi vámszövetsógi törvényjavaslatba felvett XXI. czikkel azonos. A monarchia két állama közt fennállott vám- ós kereskedelmi szövetségnek egyik sarkalatos, alapvető megállapodását képező feltétlen szabad forgalom elvéből folyólag ennek az elvnek — legalább elméletileg — az állatforgalom terén is érvényesülni kellene. Vagyis, miután állategészségügyi rendszabályaink és administratiónk lényegileg azonos t. i. a tudomány mai szinvonalán álló s az összes művelt államok által elfogadott alapelvekre van fektetve, tehát az e részben irán}^adó szabályok szerint mindaz, a mi állati járványok elhurczolásának veszélyével fenyegethet, már a belföldön is ki van zárva a szabad forgalomból : ennélfogva viszont mindaz, a mi tilalmi rendszabály alá nem esik, a mi tehát a belföldön korlátlan szabad forgalmat élvez, ugyanennek a szabad forgalomnak előnyét az egész vámterületen belül, tehát a monarchia másik államának területén is hasonló módon kellene, hogy élvezhesse. Az utóbbi évek gyakorlata azonban ennek az elméletileg meg nem támadható szabad forgalom jogelvének mindegyre nagyobb mérvű tényleges csorbitását fejlesztette ki, elannyira, hogy a monarchia két állama egymással szemben, főképen pedig Ausztria-Magyarországgal szemben, mint a mely irányban az állatforgalom főként mozog, az állati járványok behurczolása ellen való védekezés czímón sokszor kelleténél messzebbmenő forgalmi korlátozásokat érvényesített. Különösen sérelmessé tette Magyarország gazdasági érdekeire nézve a kérdéses korlátozásokat az a gyakorlat, hogy a tilalmakat az egyes tartományi hatóságok minden egyöntetűség és alapvető irányelvek statuálása nélkül érvényesítették ellenünk. Felszólalásaink a sokszor indokolatlan forgalmi korlátozások ellen igen gyakran nem vezettek a kellő sikerre, mi által a magyar kormány is legjobb szándóka ellenére nem egyszer arra volt kény szerit ve, hogy az ausztriai tartományokban föllépett ragadós állati betegségek esetén az illető tartományok ellen szintén hasonló forgalmi korlátozásokat órvényesitsen A magyar földmivelésügyi ministernek az előfordult viszásságok megszüntetése érdekében emelt felszólalásai többnyire csak részleges sikerrel jártak s csak a nagyon is ûagrans sérelmek orvoslását eredményezték; de az állatkivitelünket nagy mértékben béni tó forgalmi korlátozások igen sokszor reclamatiónk ellenére is fentartattak. Ezek a tapasztalatok és Ausztriába való nagymérvű állatkivitelünk érdekei mellőzhetetlenül szükségesnek tüntették fel
