Főrendiházi irományok, 1901. V. kötet • 243-244. sz.
Irományszámok - 1901-244
234 A vámemeléseknek a vámjövedelemre való hatása. Midőn azonban a kormány, az ipari vámoknak a szükséghez mért emeléséhez hozzájárult, felelősségének érzetében teljes tudatában volt annak, hogy hozzájárulását a vámvédelemnek csak oly mérvű és terjedelmű fokozásához adhatja, mely Magyarország érdekeivel összhangba hozható. , Tekintettel arra, hogy Magyarország iparának csekélyebb fejlettsége mellett még sok ipari czikkből a monarchia másik állama iparának fogyasztója, mindenek előtt kötelességszerűig az a határ volt szem előtt tartandó, melyet a fogyasztás érdeke megvon. Ennélfogva oly czikkekre nézve, melyek a nagy fogyasztó közönségnek első rendű szükségleti czikkei és a melyeknek nagyobb vámmegterhelése tehát a szegényebb sorsú osztályt sújtaná, kizártnak kellett tekintenünk az ipari vámoknak a fogyasztást érezhetően terhelő emelését. Ezért az ily czikkeknek vámja vagy egyáltalában nem, vagy csak csekélyebb mérvben emeltetett. Ennél nagyobb mérvű emelés csak azon czikkekre nézve vétetik kilátásba, melyek a széles néprétegek közfogyasztásának tárgyát nem képezik, hanem mint fényűzési czikkek vagy különlegességek túlnyomóan, sőt majdnem kizárólag a vagyonosabb osztály által fogyasztatnak, melyeknek magasabb vámja tehát a szegényebb néposztályt nem terheli és az árúnak magasabb értéke folytán indokolt. A vámok emelésénél a fentebb előadottak szerint a negotiatió érdeke is figyelembe volt veendő. Minthogy a részünkről a nyugati államokkal szemben teendő szerződéses engedmények arra fognak szolgálni, hogy mezőgazda: sági czikkeink kivitelére kedvezményeket eszközöljünk ki s igy a negotiatiós érdek számára teremtett alkudozási eszközöknek a nyugati államokkal való viszonylatainkban első sorban Magyarország fogja hasznát venni, a vámok megállapításánál az ország ezen fontos érdekének kielégítéséről is gondoskodni kellett. Különös figyelemmel kellett még arra is lenni, hogy azon czikkek, melyeknek fokozottabb védelmében a hazai ipar is érdekelve van, kellő védelemben részesüljenek s a magyar ipar védelmi szükségletei uj vámrendszerünk megállapításánál épúgy kielégíttessenek, mint azok a szükségletek, melyeknek kielégítését az osztrák ipar jogosult érdekei kívánják meg, abból a fentebb emiitett elvből indulva ki, hogy ha az uj vámtarifa a magyar mezőgazdaság érdekeit kielégítő és hatályos védelemben részesiti, a méltányosság és viszonosság alapján nem tagadható meg a szükséges védelem Ausztria iparától sem. Az ezen szempontokból indokoltaknak mutatkozó vámemelések megállapításánál azonban szigorúan figyelembe vettük azt a határt, a meddig menő emelés az ipar védelme szempontjából feltétlenül szükséges és egyéb érdekeinkkel is Összeegyeztethető. Ezek voltak amaz irányelvek, melyeket a kormány az ipari vámok megállapításánál kötelességszerűen szem előtt tartott. Az ekkép tervbe vett vámemelések előreláthatólag uem fogják a vámjövedelem csökkenését maguk után vonni, mert — mint az alábbi adatok is igazolják — sem az 1882. évi, sem pedig a még nagyobb mérvű 1887. évi vámemelések a vámbevételek csökkenésére
