Főrendiházi irományok, 1901. V. kötet • 243-244. sz.

Irományszámok - 1901-244

235 nem vezettek, sőt ellenkezőleg az 1887. évi vámreformot követő években a bevételek folyton és jelentékenyen emelkedtek. A közös vámterület összes vámbevételei voltak ugyanis: 1881. évben 29.529 ezer arany forint. 1892. évben 44.671 ezer arany forii 1882. » 37.771 » » » 1893. » 49.022 » » •» 1883. » 45.099 » » » 1894. •» 52.692 » » » 1884. » 44.763 y> » » 1895. » 53.432 » » » 1885. » 39.932 » » » 1896. » 52.875 » » » 1886. » 37.243 » » » 1897. » 60.461 » » » 1887. » 36.025 » » » 1898. » 69.704 » » » 1888. » 38.232 » » » 1899. » 57.734 » » » 1889. » 39.705 » » » 1900. » 56.665 » » » 1890. » 41.198 » » » 1901. » 51.213 » » » 1891. » 42.314 » >r , » A vámtarifa mint szerződéses politikánk alapja. Kettős tarifarendszer. Mint ezen adatokból kitűnik, vámjövedelmeink a 80-as évek vége óta állandó és nagymérvű emelkedést mutatnak, melyet csak a három utolsó évben váltott fel csökkenés. Ez a csökkenés részint abban leli magyarázatát, hogy az 1897. és 1898. évi rendkívüli nagy gabonabehozatal ezen években vámjövedelmeinknek nagy mérvű fokozását okozta, részint borbehozatalunk csökkenésének és az átalános gazdasági viszonyok kedvezőtlen alakulásának tudható be. Mint már fentebb kiemeltetett, az 1899. évi XXK. törvényczikk rendelkezéseiből folyólag megkivántatik az is, hogy az uj vámtarifa a külfölddel uj szerződések kötése végett megindítandó tárgyalások számára megfelelő alapot nyújtson. Ezen sarkalatos elv szerint az uj vámtarifa akkép volt megállapítandó, hogy az a hazai mezőgadasági és ipari érdekek kellő védelme mellett a szerződéses politikánk fentartásának, folytatásának és tovább fejlesztésének alkalmas alapját képezze, de egyúttal arra az esetre, ha őszinte törekvésünk ellenére szerződések nem jöhetnének létre, a vámtarifa védelmi eszközül is szolgáljon. E szerint az uj vámtarifa csak akkor fogna teljes mérvben érvényesülni, ha igyekezetünk daczára szerződéseket nem köthetnénk, mig ha ilyenek létrejönnek,, a vámtarifa ezeknek a szerződéseknek csak alapját képezi és a szerződéses engedmények révén sok részben átalakul. Minthogy tehát csak a kötendő szerződések fogják a kereskedelmi forgalmunkban érvényesülő végleges vámokat megállapítani és a külállamokkal való gazdasági viszonyainkban az állandóságot és biztosságot megteremteni, komolyan kell törekednünk arra, hogy szerződéses vámpolitikánkat fentartsnk, mely politika fentartásában a fenforgó érdekek azonosságánál fogva remélhetőleg a külállamok támogatásával fogunk találkozni. Szerződéses politikánk továbbra is arra utal, hogy a külállamokkal való szerződéses viszonyunknak megújításánál necsak a legnagyobb kedvezmény biztosítására szorítkozzunk, melynek alapján csak az egyéb külállamoknak nyújtott kedvezményeket igényelhetnék, hanem arra törekedjünk, hogy az idegen államoktól kiviteli érdekeinknek megfelelő speciális engedményeket is elérhessünk, vagyis tarifaszerződéseket kössünk és az ily módon megszerzett külföldi piaczoknak megtartása érdekében ennek a szerződéses viszonynak lehetőleg hosszú tartamú fennállását biztositsuk. Ezért mellőzendőnek tartottuk azt az ujabban nálunk is 30*