Főrendiházi irományok, 1901. V. kötet • 243-244. sz.
Irományszámok - 1901-244
p 233 Ipari vámok. Főrendi iro A kormányra hárult nagy közgazdasági feladatok közt mindenesetre a legnehezebbek egyike volt annak megállapítása, hogy egyielöl a mezőgazdaság jövedelmezőségének, másfelől egyéb gazdasági érdekeinknek szempontjából mily mérvű és terjedelmű védvámok tekintendők szükségeseknek és jogosultaknak. E tekintetben szem előtt tartandó az, hogy a mezőgazdaságnak kétségtelenül jogosult vámvédelme csak bizonyos határig terjedhet a nélkül, hogy az az összhang megzavartatnék, mely a mezőgazdaság és az ipar érdekeinek védelmében egyaránt szükséges és a melynek megóvását maga a törvény Í3 kivánja, midőn kimondja, hogy az új vámtarifa a mezőgazdaság és az ipar érdekeit egyaránt védje. A mezőgazdasági czikkek vámvédelmének mérve mellett gondos mérlegelést igényelt a vámvédelem terjedelmének megállapítása is, mert nem lehetett figyelmen kivül hagyni azt a határt, melyet az ipari termelés fontos érdekei szabnak meg. Ezekre az érdekekre való tekintetből mellőznünk kellett azt, hogy azokra az ipari nyers • anyagokra, melyek nálunk egyáltalában nem vagy nem megfelelő mennyiségben vagy minőségben állíttatnak e!ő, védővámok érvényesíttessenek, mert e nyerstermékek vámmentességének további fentartása nemcsak fontos érdeke az ipari termelésnek, de különösen tekintettel a belföldi ipar nagyfontosságú kiviteli érdekeire, ezen nyersanyagokra kívánt vámvédelem érvényesítéséről le kellett mondanunk, ha az új vámtarifa létesitésére vonatkozó megegyezés létrejövetelét koczkáztatni nem akartuk. A világforgalmi és versenyviszonyoknak újabban jelentkező az az alakulása, mely az európai államokat mezőgazdaságuk fokozottabb védelmére ösztönzi, érezhetővé teszi annak szükségét, hogy az ipari i érme' és is megfelelőbb védelemben része sittessék. Igazolja ezt Németország példája, mely állam, habár virágzó ipara az eddigi vámok mellett is oly hatalmas fejlődésnek indult, hogy termékeivel nemcsak a belső fogyasztást fedezni képes, hanem a világnak úgyszólván összes piaczait fölkeresi, mégis szükségesnek tartja, hogy a változott viszonyok mellett új vámtarifájában ipari termelésének • fokozottabb védelméről gondoskodjék. A svájczi új vámtarifa is jelentékeny vámemeléseket vesz kilátásba számos ipari czikkre nézve és előrelátható, hogy a többi ipari államok új vámtarifáiban is ugyanez a törekvés fog kifejezésre jutni. Ezen helyzettel szemben az Ausztriával való vámközösségből, valamint az 1899. évi XXX. törvényczikknek már többször idézett rendelkezéseiből folyölag még azon esetben sem zárkózhatnánk el az ipari vámoknak bizonyos mérvű és a viszonyok változása következtében jogosu'tnak mutatkozó emelése elől, ha Magyarországnak az ipari termelés terén nagyobb védelmi szükséglete egyátalában nem volna. A tények azoiban ennek ellenkezőjét bizonyítják, a mennyiben a hazai ipar számos ágazatának, mint különösen a bőr-, vas-, gép-, elektrotechnikai stb ipar köréből hangzott fel az a panasz, hogy a belföldi ipar a külföldi államok erős versenye miatt fejlődésében akadályozva van és nyilvánult ennek alapján az az óhaj, hogy a fejlettebb külföldi iparnak termékei piaczunkról magasabb vámokkal távol tartassanak. mány. V. 1901—1906. 30
