Főrendiházi irományok, 1901. V. kötet • 243-244. sz.
Irományszámok - 1901-244
230 A vámok nagysága ezenkívül lehetővé teszi, hogy az árúk gazdasági érdekeinknek megfelelőbben és rendszeresebben osztályoztathassanak. A vamok magasságának megállapításánál a kormány szigorúan ragaszkodott azon irányelvekhez és korlátokhoz, melyek e tekintetben az 1899. évi XXX. t.-cz. 3. és 4. §-ában körvonalaztattak s melyek szerint az osztrák kormánynyal tárgyalások inditandók oly czélból, hogy az idegen államokkal kötendő »kereskedelmi szerződésekben az ország érdekei kellőleg érvényre juttassanak«, továbbá y>a külfölddel megkezdendő tárgyalások előtt az autonom vámtarifa új autonom vámtarifával helyettesiteudő, a mely mindkét állam mezőgazdasági és ipari érdekeit egyaránt védi«. A törvény eme határozataiból, de a fenforgó helyzetből folyólag is tehát az az elv volt szem előtt tartandó, hogy az eddigi autonom vámtarifa oly új vámtarifával helyettesittessék, mely épúgy védelemben részesítse a mezőgazdaságot, mint az ipart é3 a melyben a monarchia két államának gazdasági érdekei lehetőleg összhangba hozassanak. E szempontokból kiindulva a kormány azon álláspontra helyezkedett, hogy az új vámtarifa a védelmi szükségletnek megfeleljen, vagyis ott, hol eddig a vámvédelemről egyáltalában gondoskodva nincs, a szükséges védvámok megállapittassanak, ott pedig, hol az eddigi vámvédelem a változott viszonyok mellett többé nem elégséges, az a szükségletnek megfelelően fokozíassék. E tekintetben nem volt szem elől téveszthető az európai vámpolitikában általánosan érvényre jutó az az irányzat, mely mellett minden állam a védelemnek tetemes fokozásával igyekszik a belföldi piaczot saját termelése és munkája számára biztosítani. Ha már most, midőn a kereskedelmi viszonyainknak újbóli szabályozása czéljából a külfölddel megindítandó tárgyalások eredménye még bizonytalan és az legfelebb csak főbb vonásaiban sejthető, sőt Németország és némileg Svájcz kivételével a többi államoknak vámpolitikája még nem öltött oly konkrét alakot, hogy annak alapján a gazdasági politikai viszonyoknak jövő alakulása egyes vonatkozásaiban megítélhető lenne, a vámok helyes mérvének megállapítása a legnehezebb feladatok egyikét képezi, —a feladatnak eme nehézségei nálunk még fokozódnak azáltal, hogy oly vámtarifa megalkotásáról van szó, mely két, a gazdasági életben egymást sok tekintetben kiegészítő, de sokban ellentétes érdekű állam gazdasági érdekeit egyaránt van hivatva szolgálni. A gazdasági érdekek mellett a vámok nagyságának megállapításánál azonban még a fogyasztás érdekei is figyelembe voltak veendők, mely tekintetben Magyarország fogyasztási érdekei nemcsak a monarchia másik államának ipari termelésével, hanem a hazai termeléssel szemben is mérlegelendők voltak. A vámterület közösége mellett mindkét államnak joga van ahhoz, hogy ezen közösségből folyó előnyökben egyaránt részesedjék s így, ha ezeu államok egyikének termelése számára a másik állam fogyasztási piacza magas vámokkal biztosíttatik, ez utóbbi állam époly méltányosan követelheti, hogy saját termelése a másik állam iogyasztási területén megfelelő védelmet találjon az olcsóbban és kedvezőbb viszonyok közt termelő külállamok termékeinek versenye ellen. Ez az elv volt érvényesítendő úgy a mezőgazdaság, mint az ipar védelmére nézve.
