Főrendiházi irományok, 1901. V. kötet • 243-244. sz.
Irományszámok - 1901-244
A magyar kormány törekvése következetesen oda irányult, hogy első sorban a mezőgazdasági termelés a szükséges mérvű védelemben múlhatatlanul részesittessék, mihez képest a mezőgazdasági vámok terén az egész vonalon oly arányú vámvédelemről van gondoskodva, a mely előreláthafólag ezen, Magyarország szempontjából felettébb fontos termelési ág érdekeinek minden irányban való megóvására a vámtarifa érvényének egész tartama alatt elegendőnek fog bizonyulni. Az agrárvédelem ekként való fokozásának természetesen csak az lehetett czélja, hogy a vámterület fogyasztó piaczai saját mezőgazdasági termelésünk számára múlhatatlanul biztosíttassanak és nyerstermékeink értékesítésének feltételei kedvezőbbekké tétessenek, a nélkül azonban, hogy ez által az élelmezés kelleténél nagyobb mérvben megterheltetnék. Az európaszerte túlsúlyra jutott védvámos irányzat azonban nemcsak a mezőgazdasági, hanem az ipari termelés hatványozottabb védelmét is czélozván, az új vámtarifa megalkotásakor gondoskodni kellett arról is, hogy — miként azt a törvény is rendeli — az ipar szintén a kellő védelemben részesittessék. E részben első sorban a hazai ipar védelmi szükségletei voltak kielégitendők, de annak ellenében, hogy a közös vámterületen az új autonom vámtarifa a hazai mezőgazdaság részére a szükséges védelmet biztosítja, nem zárkózhattunk el az elől, hogy Ausztria ipara is megkapja a vámterület fogyasztási piaczain azt a védelmet, melyet a fennálló versenyviszonyok közt nem nélkülözhet. Az iptM vámok fokozását szükségessé teszi az is, hogy az új kereskedelmi szerződések kötése iránt a külfölddel megindítandó tárgyalások alkalmával megfelelő engedmények legyenek tehetők oly ellenengedmények fejében, melyek nemcsak az oáztráfe ipar, hanem a hazai mezőgazdaság érdekeit is lesznek hivatva szolgálni. Ez utóbbi szempont, vagyis az úgynevezett negoliatiós érdek figyelembe vétele annál jogosultabb, mert csak igy leszünk képesek a külföldi piaczokon való nagyobb térfoglalásunk térdekében az újonnan kötendő kereskedelmi szerződésekre vonatkozó alkudozásaink során a külállamok részére megfe'elő engedményeket tenni akkép, hogy a vámtarifa az illető termelési ágaknak ezen engedmények mellett is még mindig kellő védelmet nyújtson. E tekintetben részünkről azoknál a fontos gazdasági érdekeknél fogva, melyek minket kereskedelmi politikai téren Németországhoz fűznek, a legnagyobb figyelmet érdemli az a tetemesen fokozott védvámos irányzat, mely ezen állanjnak új vámtarifájában nyilvánul és mely a belföldi termelés védelmét nemc?ak a mezőgazdasági, hanem az ipari vámok terén is jelentékeny mérvben fokozza. Hasonló irányzattal találkozunk a svájczi új vámtarifában is s alig lehet kétség arra nézve, hogy a többi európai államokban is a gazdasági elzárkózásnak eme fokozottabb törekvése fog a vámpolitikában érvényesülni. Ha már most tekintetbe veszszük a tengerentúli versenynek azt a veszélyes mérvét, melyet az a gabonatermelésre szánt területeknek óriási kiterjesztése, az ipar rendkivüli fejlődése, a technika bámulatos haladása, a vasúthálózat kiépítése és a vasúti és tengeri viteldijaknak leszállítása következtében öltött és a mely lehetővé tette, hogy Amerika most már nemcsak nyers
