Főrendiházi irományok, 1901. III. kötet • 123-164. sz.

Irományszámok - 1901-162

162. szám. 303 a tarozás elvén épült fel, azaz a Bega árvizeinek az a része, mely kártétel nélkül a Bega-csatornában le nem vezethető, alkalmas töltésekkel elkerített és a viz bejutását, valamint újbóli kivezetését lehetővé tevő nyilasokkal ellátott tartányokba lett volna átmenetileg elhelyezendő az árapasztó csatornától nyugotra fekvő amaz, akkoriban még erJös területen, — mely Bázos, Bukovecz és Mosnicza községek határaiban vagy azok szomszédságában fekszik, s a mely terület korábban a Bega árvizei által szokott boríttatni és előnyösen iszapoltatni. • A tervezett 12 tartány létesítése czéljából 12.284 kat hold területmegszerzése vált volna szükségessé és a költségek, melyek a Temes-Begavölgy egyéb vízfolyásainál is felmerülendő rendező munkákkal egyetemben szintén egyedül az ármentesítés czímére Írandók, kereken 26 millió koronát igényeltek volna. Ugyanekkor, azaz az 1888. évben, a temes-begavölgyi vizszabályozó társulat szintén dolgozott ki egy tervet, mely a Bega folyó 1859. évi maximalis 455*5 m

3-ből a Bega-csatornán levezethető 83*5 m

3-en felül maradó egész ár víztömeget a korábban emiitett tervekkel egyezöleg a Temesbe kivánta az árapasztó csatornán keresztül vezetni, de a továbbvezetéssel a Temes medre csak Saághig lett volna megterhelendő. Saághtól kezdve ugyanis a ligeti holt Temeság egy részének felhasználásával egy újabb csatorna lett volna ásandó, mely a Temes ár víztömegéből 400 m

3 vizet vont volna el és az alibunári és Versecz vidéki egyéb vizeket felvévén, a Temes medréről ekként elvont jelentékeny tömegű árvizek a podporányi vízválasztó magaslatok átmetszésével létesítendő nyilason keresztül találtak volna lefolyást a Karas medrén át a Dunába. Ezen tervezet szerint a Begát és a temes-begavölgyi vízszabályozási társulat keretébe tartozó összes vizeket felölelő ármentesítés költségei 50 millió koronára rúgtak volna. Megemlítendő itt mellékesen, hogy az 1888. évben Faragó László és társa magánmérnökök általános vonásokban szintén egy tározási tervezetet dolgoztak ki, melynek alapgondolata az volt, hogy a Temes árvizeinek további emelése az alibunári rét környékén fekvő mély medenczékre való tekintettel meg nem engedhető és a Temes-Bega folyók egyesitett árviztömegének legfeljebb 36 óráig való késleltetése elegendő arra, hogy a Temesben csak 700 m

3 másodperczenkénti viz maradjon s így minden vizszinemelkedés, tehát árvizveszedelem a Temes folyón megszűnjék. A tervezet a költségeket csak felületesen állítja össze és azokat 10 i millió koronára teszi. Ugyanezen az alapon a volt Bega-csatornai hivatal még 1888. évben hozzáfogott egy oly terv kidolgozásához, melynek alapeszméjét szintén a Temes és Bega folyók árvizeinek összevont tarozása képezi. E terv szerint ugyanaz a terület, mely a nevezett hivatal korábban emiitett tározási tervében csupán a Bega árvizei részére volt fentartva, most már a Temes árvizeinek ideiglenes befogadására is alkalmassá tétetett, azon czélból, hogy a Temes medrében felgyűlő árviztömeg oly mértékre apasztassék le, hogy az további útjában és pedig a Saág-Módos közötti folyószakaszon a töltésekre és vidékekre veszélyt ne hozhasson. E czélból a Bega 455*5 m

3-t kitevő másodperczenkénti hozományából 200 m

3 a kibővitendő árapasztó csatornán keresztül a Temesbe vezettetett volna, mely tömeg a Temes folyónak esetleg egyidejűleg megjelenendő árvizével együttesen tároztatott volna a Temes mentén elhelyezett tartányokban, mig a Bega fausztató csatornában visszamaradt 255*5 m

3-ből a csatornában meg nem férő rész a Begamenti tartányokba közvetlenül jutott volna, s a tartányok kiürítése is a Temes vagy a Bega felé vette volna útját. À m. kir. földmivelésügyi ministerium vizügyi .kis tanácsa az 1884. év óta