Főrendiházi irományok, 1901. III. kötet • 123-164. sz.
Irományszámok - 1901-162
304 162. szám. kidolgozott 6 tervet az 1889. év deczember hó 9—14-én tartott üléseiben elbírálta, de azok egyikét sem fogadta el bemutatott alakjában a kivitel alapjául, mindamellett a Temes-Bega völgyének mikénti szabályozására a tarozás elvét mondotta ki olyannak, melynek megfelelő kivitele mellett a Temes és Bega folyók okszerű szabályozásának kérdése megoldható. A vízügyi kistanács egyúttal meghatározta azokat a feltételeket és módositásokat, melyek a tározási terv kivitelénél betartandók volnának és intézkedett azokról a munkákról, melyek a Temes-Bega-völgy vízrendezése érdekében a tározási tervben felöleiteken kivül még végrehajtandók volnának. Ezen elvek figyelembevételével dolgozta ki 1889. évben a Bega-csatornai hivatal ujabb, a tarozás elvén alapuló tervét, a mely szerint a Begának és a Temesnek veszélyt okozó árvizei egy közös területen, a Temesvár—Topolovecz között fekvő és a Bega, valamint a Temes által határolt térségen nyernének visszatartást oly mérvben, hogy a Temes és Bega medrében a megengedettnél magasabb vízállások ne jöhessenek létre. A Bega és Temes folyók árvizeinek ez utóbbi tervek értelmében leendő veszély nélküli levezetése czéljából szükséges munkák és a vázlatos belvizrendezések költségei összesen 23 millió koronára rúgtak volna, mely költségekből mintegy 28 000 kat. holdnyi terület kisajátítására 11*2 millió, a többi ármentesitési költségekre pedig 11.8 millió korona esik. Ezen tervet a műszaki nagy tanács is letárgyalta és a kivitelre ajánlotta; annak végrehajtása azonban elmaradt, mert a nagyobb és kisebb birtoktestekből álló, gazdaságilag mívelt jelentékeny területek megszerzése alig leküzdhető nehézséget okozott volna, a mit ez idő szerint még az a körülmény is növel, hogy a tarozás tervezett helyein időközben a mívelési ágak jelentékenyen változtak s igy a kisajátításra előirányzott egységárak is előreláthatólag meghatározhatlan magasságra emelkedtek volna. Ily körülmények között a hajózó Bega-csatornának árvédelmi szempontból való rendezése megoldatlan maradt. A kérdés ezen állapotában hozta meg a törvényhozás a temes-begavölgyi vizszabályozó társulat pénzügyi viszonyainak újabb rendezéséről szóló 1897. évi XXI. törvényczikket, a mely a temes-begavölgyi vizszabályozó társulat pénzügyi rendezése mellett egyrészt a társulatnak módot nyújtott, hogy. az ármentesitési feladatához tartozó sürgősebb munkákat a földmívelésügyi minister által engedélyezett irányban és mértékben megvalósítsa, másrészt à törvényczikk 12-ik §-ában a Bega hajózó csatornára foglalt és már elől idézett intézkedés révén a végleges megoldás felé vezető javaslat bemutatására határidőt tűzött ki. És itt, mielőtt a hajózó Bega szabályozásának ismertetésével tovább mennék, röviden fel kell emliteni azokat a munkálatokat, a melyeket a temes-begavölgyi vizszabályozó társulat az 1885. évi XXVII. és az 1897. évi XXI. törvényczikkekkel rendelkezésére bocsájtott épitési Összegekből az 1886. évtől az 1901. év végéig, illetőleg a mai napig a felsőbb jóváhagyást nyert tervek alapján a Temes folyón és ennek mellékvizein kereken 12,000.000 korona felhasználása mellett végrehajtott s mély jelentékeny befektetés árán a nevezett társulat helyzete árvédelmi szempontból nem tekinthető ugyan még biztositottnak, mégis tény, hogy e munkálatok a társulat helyzetét megnyugtatóvá és sokkal előnyösebbé teszik, mint annak előtte volt. A Temes-menti töltések ugyanis 3*o m. koronaszélességgel, viz felől 1:3, â mentett oldalon 1:2-höz arányló rézsűkkel Boldurtól, azaz a kezdettől Saághig az 1887. árviz szine fölé l'o m. biztonsággal építtettek ki, mig a Saágh—Botos
