Főrendiházi irományok, 1901. III. kötet • 123-164. sz.
Irományszámok - 1901-162
162. szám. 299 képesség fokozására nagy kihatással biró munkálatok kivitelének lehetővé tétele iránt a pénzügyminister úrral külön tárgyalásokat szándékozom meginditani. Jelen alkalommal erre vonatkozólag csak annyit kívánok megjegyezni, hogy a Bega állandó hajózhatásának biztosítása érdekében annak a torkolattól NagyBecskerekig terjedő szakaszán a munkálatok az 1895. évi XLVIII. törvényczikk alapján rendelkezésemre bocsátott hitel terhére, a titeli és écskai kamara-zsilipek építésével folyamatban vannak. Reátérve.már most a Begának az árvédelem szempontjából szükséges rendezésére vonatkozó javaslatokra, czélszerünek látom, hogy mielőtt ezen javaslatok ismertetését adnám, a Temes-Begavölgy ármentesitése kérdésének történeti fejlődését és a temes-begavölgyi vizszabályozó társulat által az 1885. évi XXVIÍ. és az 1897. évi XXI. törvényczikkek alapján végzett munkálatairól rövid áttekintő képet nyújtani: Közismeretű tény, hogy az a mintegy 300 kilométer hosszú, hegyekből és dombokból álló félgyűrü, mely észak, kelet és délről befogja az egykori Bánság nagy lapályát, 8.776 km 2-en összegyűlő csapadékvizeket bocsát erre a mintegy 700.000 kat. holdnyi kiterjedéssel biró őstelevényes területre, hol a vizek másfél századdal ezelőtt a Temes és Bega mentén, továbbá délre Alibunár környékén százezer holdakra menő mocsarakat alkottak. A mezőgazdaságnak e kimerithetlen vidékei csak jelentékeny befektetések árán voltak a nemzeti vagyonosodás alapjául megnyérhetők, s bár a sok odaadó munkásság, a nagymérvű erő-kifejtés és az ezek hosszú sorozatában szerzett tapasztalatok és megfigyelések körültekintő felhasználása, távolabbi és közelebbi elődeinknek törekvéseire és alkotásaira félreismerhetlenül mindenütt rányomta a maga bélyegét, mégis az államra és a mai társadalomra háruló óriási feladatok között a mi feladatunk maradt ez immár másfél századra kiható törekvések és munkásság zárókövének elhelyezéséről gondoskodni. Valószinű, hogy a tőke jelen mozgékonysága és a munkák végrehajtására szolgáló eszközök mai nagyobb fokú fejlettsége, elődeink munkásságát nem egy irányban előnyösen befolyásolta volna, és talán elhatározásukat magasabb eredményekhez is vezérelte volna. Tagadhatlan azonban, hogy a Temes és Bega vizeinek kártétel nélküli elvezetése egyikét képezte a legnehezebben megoldható feladatoknak, azért az egész Temes-Bega vizszerkezetnek a természettől megalkotott összetartozósága az elődöket hamar reávezette arra a tudatra, hogy az ármentesítés messze kihatással biró fontos kérdése elágazó, szétforgácsolt erőkkel egyáltalán meg sem kisérelhető, s a mikor a XVIII. század közepén a szóban forgó nagy lapály dögvészes mocsarainak kiszárítása a Bega csatorna kiásásával és a Temes folyó lefolyási viszonyainak némi elősegítésével kezdetét vette, és az némi javitó eredményre is vezetett, a mindjobban szaporodó telepes lakosság a szárazzá lett területek állandó gazdasági használhatóságának eszméjével foglalkozva, mind követelőbben lépett előtérbe az ármentesítés kérdésének teljes megoldása. Meg is indult a kisebb-nagyobb töitésezés ugy a Bega, mint a Temes mentén és jelentékeny áldozatokat hoztak e czélra az elmúlt XIX. század elején; ed ezek többnyire kárba is vesztek, mert egyrészt a munkásság az eszközök fogyatékossága következtében, az egész vonalon rendszeresen kifejthető nem volt, másrészt hiányoztak azok a vizműtani adatok, melyek a feladat mértékét megvilágították és igy meg is akadályozhatták volna azt, hogy az elégtelen méretű létesítmények az első magasabb árvizek áldozatai ne legyenek. Csaknem egy félszázad tapasztalataira volt szükség, mely idő alatt egyéb bénitő körülmények is hátráltatták a czéltudatos és erélyesebb kifejlődést, mig 38*
