Főrendiházi irományok, 1901. III. kötet • 123-164. sz.
Irományszámok - 1901-162
300 162. szám. az általános érdekeltség a társulásban rejlő nagy erő igénybevételére vállalkozott. Ugy de még e téren is elmaradhatlan volt, hogy a szenvedett károkbői merített tanulságok vezessék reá a nagy érdekeltséget, hogy az elérendő czél megvalósítását csak egyesült erőkkel lehet remélniök. Mikor ugyanis a Temes-Béga nagy medenczéjének érdekeltsége az ármentesítés kérdését a múlt század hatvanas éveit megelőzőleg a Haky Dániel által készített tervek alapján társulás segélyével megoldani elhatározta, még abban a csalódásban ringatódzott, hogy ennek a feladatnak részlegesen, kisebb körökre kiterjedő tevékenységgel is urává lehet. Az 1859. évben fellépett eddig ismert legmagasabb és legnagyobb tömegű árvíz Temes és Torontál vármegyék igen jelentékeny területét, kerek 490.000 kat. holdat elárasztván, Haky Dániel, az akkori bégacsatornai mérnöki hivatal igazgató-főmérnöke utasíttatott oly ármentesitési terv elkészítésére, mely az egész vízrendszer árvizeinek kártalanná tételét eredményezze. Nevezett igazgató-főmérnök ide vonatkozó tervezetének sarkalatos elvét az képezte, hogy a Bçga fausztató- és hajózó-csatornának, mint a hogy a Bega Temesvár fölötti és alatti részét szokás nevezni, az árvizek elvezetése nem képezheti feladatát, mert arra elégtelen méreteinél, valamint hosszának nagy részében a környező földszin fölött fekvő medrénél fogva nem is képes. Ennélfogva a Bega fausztató csatornából az 1758—1760-as években Kis-Topolovecznél a Temes-folyóba nyitott u. n. árapasztó-csatorna, és a Temesnek Szirbova község feletti szakasza által bezárt területen a két folyó árvizeit egy mesterségesen körülkerített medenczébe kívánta kibocsátani, hol azok kiegyenlítődvén, a Temes folyó töltésközébe egyenletesen jutottak volna alá, hol azokat a régi ligeti Temeság mentén is fentartandó töltések köze folytatólag annyira tározta volna, hogy a Rudna alatti szakaszra jutó és tömegükben megfogyatkozott vizek ott már kártétel nélküli lefolyást nyerhettek volna. Ez volt az első ismertebb rendszeres terv, mely a Temes-Bega völgyének egységes ármentesitésével foglalkozott; ennek alapján 1863-ban meg is alakult az u. n. »Temes-szabályozási társulat«, de ugyanekkor a Versecz környékén létező mély medenczében fellépett vizek szabályozására is több kisebb társulat vállalkozott. A múlt század hatvanas éveinek végén és főként a 70-es évek elején bekövetkezett csapadékdús esztendők romba döntötték e külön társulatok alkotásait, és az érdekeltek előtt az egymás területére kiáradó vizek minden érvnél nyomósabban bebizonyították azt a feltétlen igazságot, hogy a Temes és Bega völgyeiben fellépő vizáradások ellen egységes, az egész vizszerkezetre kiterjedő terv és egyöntetű munkálkodás révén lehet csak eredményesen eljárni. Az említett nagy vízkárokból merített tapasztalatok és kényszerűség az érdekeltséget arra indította, hogy a társulást az egész Temes-Bega völgyére egységesen hajtsa végre és a kormány a terv kidolgozásával a vizépitészet terén neves Képessy József kir. főmérnököt bizta meg. Későbbi ismétlések elkerülése és az átnézhetőség czéljából czélszerűnek látszik már itt felemlíteni, hogy az a számos terv, mely az országos érdekű kérdés megoldása érdekében egész a mai napig megszülemlett, lényegileg két fő elv alapján épült fel és mindenkor a körül fordult meg, hogy a Bega folyó árvizei hol és miképen helyeztessenek vagy vezettessenek el? Az egyik elv az, hogy a Bánság egyetlen folyómedre, a Temes használtassék fel a Bega kárt okozó vizeinek is elvezetésére ; a másik pedig abban keresi a megoldást, hogy a hegyvidékről hirtelen lezúduló viztömeg útjában ideiglenesen
