Főrendiházi irományok, 1901. II. kötet • 85-122. sz.
Irományszámok - 1901-85
u 85. szám. 11. pontja mi reánk is fontossággal birhat, figyelemmel különösen az ország erdélyi részeiből Romániába irányuló úgynevezett leánykereskedésre. Addig természetesen, mig a nem atyát, gyámot stb. terhelő csábítás nálunk nem büntetendő cselekmény, ily csábitás miatt reánk nézve kiadatási kötelezettség — tekintettel az I. czikkre — nem fog fennállani. A III. czikk tartalmazza azt az általánosan alkalmazott kikötést, hogy politikai bűncselekményért vagy ilyennel kapcsolatos cselekményekért nincs kiadatásnak helye. Az úgynevezett merényleti záradék szintén e czikkbe van felvéve. A IV— VII. czikkek a kiadatási megkeresésekről, a kiadatni kért egyén letartóztatásáról intézkednek. Az V. czikkben ki van mondva, hogy a kiadatás alapját Ítélet, vádhatárazat, elfogató parancs, elővezető parancs vagy ezekkel a parancsokkal egyenlő erejű bírósági irat képezheti. È rendelkezés többi kiadatási szerződéseinktől eltér annyiban, hogy a kiadatás alapjául az elővezető parancsot is kijelöli. A bűnvádi perrendtartás (1896 : XXXIII. t.-czikk) 476. §-a úgy rendelkezik, hogy külföldi hatóság részéről kért kiadatási eljárás nyomozó levél, elfogató parancs, vádhatározat, bűnösséget megállapító Ítélet vagy ezekkel egyenlő erejű határozat alapján indítható meg, illetőleg a kiadatni kért egyén azok alapján tartóztatandó le. A román kormány kívánságára az elővezető parancs megemlítése is felvétetett a szerződésbe, mert Romániában elfogató parancsot csak a terhelő kihallgatása után lehet kibocsátani, tehát szökésben levő egyén ellen nem. Miután pedig a kiadatni kért egyének rendszerint szökésben vannak, s miután az ilyen ellen csak elővezető parancs bocsátható ki, ennélfogva, hogy Románia a szökésben levő egyénnek kiadatását egyáltalán kívánhassa, szükséges volt az V. czikkben megemlíteni az elővezető parancsot is, mely, ha azt a román bíróság a jelzett körülmények között bocsátja ki, az elfogató parancscsal egyenlő erejű intézkedésnek tekinthető, mert a mi bűnvádi perrendtartásunk 141. §-ának 2. pontja értelmében nálunk ugyanekkor már elfogató parancsot is ki lehet bocsátani. A VIII. czikk a terheltnél talált tárgyak átszállításáról, a IX. czikk pedig a kiadatás elhalasztásáról intézkedik általánosan elfogadott elvek szerint. A X. czikk a kiadatás specialitásának elnevezése alatt ismert elv álláspontján áll és kimondja, hogy a kiadott egyént a kiadatás előtt elkövetett olyan büntetendő cselekményért, melyért nem lett kiadva, a megkereső állam sem meg nem büntetheti, sem más államnak ki nem adhatja, még pedig akkor sem, ha az illető büntetendő cselekmény kiadatási bűntény. Az utóbbi esetben azonban az ily cselekményért való megbüntetés vagy más állam részére való kiadás a kiadó állam utólagos beleegyezésével helyt foglalhat. A XI. czikk a kiadatás megtagadásának okait sorolja fel ; melyek közé az általánosabban alkalmazott megtagadási okok mellett a 3. pont alatt — úgy mint Svájczczal kötött kiadatási szerződésünkben történt először a mi kezdeményezésünkre — az az eset is fel van véve, hogy kiadatásnak ne légyen helye, ha az illető cselekmény, a melyért a kiadatás kéretik, a megkeresett állam törvényei szerint csak a sértett fél indítványára üldözhető, de ily indítványt a sértett fél nem tett. A XII. czikkben szabályozva van az a kérdés, hogy melyik állam részére kell kiadni azt az egyént, a kinek kiszolgáltatását több állam kéri. E tekintetben egyéb szerződéseink mintájára a jelen egyezmény is azt állapítja meg első sorban irányadóul, hogy melyik büntetendő cselekmény a súlyosabbik, másodsorban pedig, vagyis, ha a cselekmények egyformán súlyosak, azt, hogy melyik kormány megkeresése érkezett legelőbb.
