Főrendiházi irományok, 1901. II. kötet • 85-122. sz.
Irományszámok - 1901-85
85. szám. 25 A XIII. czikk harmadik hatalom részére vagy harmadik hatalom által kiadott bűntettesek átszállításának engedélyezéséről szól, a minek lényegileg ugyanazok alatt a feltételek alatt lesz helye, mint a kiadatásnak. A XIV - XVI. czikkek tanuknak a másik szerződő fél területéről való idézéséről, terhelteknek szembesités végett szükséges ideiglenes kiszolgáltatásáról és bizonyítékok vagy bírósági iratok közléséről, valamint a másik szerződő fél területén tanúkihallgatások és egyéb vizsgálati cselekmények teljesítéséről rendelkeznek, hasonlóképen, mint a Szerbiával kötött szerződós XIV—XVI. czikkei és a Svájczczal kötött szerződés XVIII— XX. czikkei. A jelen szerződés XVII. czikke, mely a bírói határozatoknak a másik fél területén leendő kézbesítéséről intézkedik, a svájczi szerződés XXI. czikkével egyezik meg. A XVIII. czikk a költségeket szabályozza, s e tekintetben azon az általánosan elfogadott alapon áll, hogy a kiadatás vagy a szembesités végett szükséges ideiglenes kiszolgáltatás költségeit saját területén mindegyik állam maga viseli. Ugyanez az elv van elfogadva az egyéb bűnügyi jogsegély költségeire vonatkozólag is, ellenben a közbeeső területeken a kiadott vagy az ideiglenesen kiszolgáltatott egyének szállításából és élelmezéséből felmerülő költségek, akár a szerződő felek, akár más hatalmak engedélyezték a kiadatást, vagy ideiglenes kiszolgáltatást, a megkereső kormány terhére esnek, a mi szintén általánosan elismert elveknek felel meg. Ugyanez áll a IX. czikkben említett ideiglenes átadásnak és a szakértőknek költségeiről is. A XIX. czikkben más szerződéseinkben is előforduló az az intézkedés foglaltatik, hogy az egymás alattvalóira vonatkozó bűnügyi marasztaló Ítéleteket a szerződő felek közölni fogják egymással, de csak annyiban, a mennyiben három hónapnál hosszabb szabadságvesztés-büntetésre szólnak. E czikknek utolsó pontja azonban, a mely szerint az az állam, a melynek valaki kiadatott, az illető egyénre vonatkozó büntető eljárás végeredményét, a kiadó állammal közölni fogja, a kiadatási szerződésekben szokatlan ugyan, mindazonáltal a román kormány kívánságára felvett ez a kikötés, miután nem aggályos, s miután a halálbüntetés mellőzése tekintetében Románia részére biztosított kikötés mellett annak gyakorlati jelentősége is van — nem kifogásolható. A XX. czikk a fordítások kérdésével foglalkozik. Eddig kötött kiadatási szerződéseink — a mennyiben a nyelv kérdésével egyáltalában foglalkoznak — nem tesznek különbséget egyfelől a kiadatás alapjául szolgáló iratok, másfelől az illető kiadatási szerződésekkel szintén szabályozott egyéb megkeresések (tanúkihallgatás, birói szemle, stb.) között, hanem akkópen rendelkeznek, hogy az iratokat úgy az egyik, mint a másik esetben német vagy franczia fordítással kell felszerelni. Ily értelmű intézkedést találunk Oroszországgal (1875 : XXXVIII. t.-cz., XVII. ez.). Németalfölddel (1881 :XVHL t.-cz. XVI. ez.), Szerbiával (1882 : XXXIV. t.-cz XX. ez ). Monacóval (1887 : VI. t.-cz XVII. ez.) és Svájczczal (1896: XXXIV. t.-cz. XXIV. ez.) fennálló kiadatási szerződéseinkben, a melyek közül az utolsó a német vagy franczia fordítások mellett vagylagosan olasz fordításokat is megenged. Az eddigi kiadatási szerződéseknek azt a szabályát, hogy az iratokat német vagy franczia fordítással kell ellátni, a jelen egyezmény XX. czikkónek első bekezdése a kiadatás alapjául szolgáló iratokra szorítja, de szerbiai és monacói kiadatási szerződéseink után indulva, a most említett iratok tekintetében is megengedi, hogy azok a megkeresett bíróság nyelvén (tehát ha a kiadatást magyar bíróságtól kérik, magyar nyelven) legyenek szerkesztve. Hogy a kiadatás alapjául szolgáló iratokra nézve kisegítő nyelv gyanánt a Főrendi iromány. II. 1901—1906. 4
