Főrendiházi irományok, 1901. II. kötet • 85-122. sz.

Irományszámok - 1901-85

85 szám. 23 szándékos, mint a gondatlanságból elkövetett emberölést jelenti. Miután ugyanis a gondatlanságból elkövetett emberölés büntetőtörvényünk szerint elég súlyos ahhoz, hogy szomszédos állammal szemben a kiadatási bűncselekmények között szerepeljen, szükségesnek látszott e magyarázó pontban^ eltérve az Ausztriára nézve foglalt kikötéstől, világosan megállapítani, hogy a kiadatási kötelezettség a magyar korona országai és Románia között a gondatlanságból elkövetett emberölésre is kiterjed. A II. czikk 1. pontjában az emberölésen és a gyilkosságon felül fel vannak még sorolva a szülőgyilkosság, gyermekölés és mérgezés. Ezek az utóbb emiitett cselekmények a magyar büntetőtörvény szerint bennfoglaltatnak ugyan vagy a szándékos emberölés, vagy a gyilkosság fogalmában, de mégis külön azért soroltatnak fel, mert azok a román büntető tör vénykönyv értelmében a gyilkosság mellett különálló bűncselekmények. Még megjegyzem, hogy a franczia »assassinat« e törvényjavaslatban gyilkossággal van forditva, noha több szerződésünk magyar szövege (igy Szerbiával és Svájczczal kötött egyezményünké is) ezt a fogalmat orgyilkosság szóval fejezi ki; de a román büntetőtörvényben »asasinat» (assassinat) gyanánt körülirt cselekménynek leginkább az felel meg, a melyet a mi büntetőtörvényünk gyilkosságnak minősit. A II. czikkben a kiadatási bűncselekmények felsorolása különben nagyrészt megegyezik a Belgiummal kötött kiadatási szerződésünkben foglalt felsorolással, részben pedig azzal, melyet Szerbiával és Svájczczal kötött kiadatási szerződésünk tartalmaz. A Belgiummal kötött kiadatási szerződésünk felsorolásával egyezik meg különösen eltórőleg a Szerbiával és Svájczczal kötött kiadatási szerződések felsorolásától annyiban, hogy a 12. pont szerint a személyes szabadság és a magánlak megsértése csak abban az esetben kiadatási bűncselekmény, ha azt magános követte el, és hogj' a 19. pont a hivatalos hatalommal való visszaélést nem emliti, hanem csak a hözhivatalnokok által elkövetett sikkasztást és zsarolást. A személyes szabadságnak és a magánlaknak közhivatalnok által való megsértését, valamint a hivatalos hatalommal való visszaélést az egyezmény azért hagyta ki a kiadatási bűncselekmények közül, mert némileg politikai természetük van, a minél fogva más államok kiadatási szerződéseiben is csak igen ritkán fordulnak elő és azokat a mi kiadatási szerződéseink közül is csak a fent emiitett két egyezmény foglalja magában. A H czikk 11. pontját is ki kell itt emelnem. Ez a pont a kiskorú személyek elcsábításának két esetét különbözteti meg, úgymint : azt az esetet, midőn valaki mások szenvedélyének kielégitésére csábitja el a kiskorúakat, és midőn ezt valaki saját szenvedélyének kielégitése végett teszi. Az előbbi esetben az elcsábitás kiadatási bűncselekmény, bárki követi is el, az utóbbi esetben azonban csak akkor, ha azt olyan személy követte el, a kinek a kiskorú gondozására volt bizva (atya, gyám stb.). A mintául szolgáló belga szerződés, valamint a szerbiai szerződés II. czikkének 12. pontja értelmében az elcsábitás csakis akkor kiadatási bűncselekmény, ha azt atya, anya, vagy gyám, vagy tanitó mások szenvedélyeinek kielégitésére követte el. A Svájczczal kötött szerződés azonban (II. czikk 9. pont) már oly értelemben rendelkezik, mint a jelenleg beczikkelyezés alá kerülő szerződés. Noha büntetőtörvényünk — jelenlegi szövegezése szerint — a nem atyát, gyámot stb., a ki kiskorú személyeket elcsábit, nem bünteti, és noha igy a II. czikknek e pontja törvényhozásunk jelenlegi állása szerint mi reánk nézve nem időszerű, mégis tekintettel büntetőtörvényünk bekövetkezendő revisiójára, a II. czikk