Főrendiházi irományok, 1901. II. kötet • 85-122. sz.
Irományszámok - 1901-85
22 85. szám. A szóban forgó engedményt azonban, melyet a román kormány eredeti javaslatától némikópen eltérő általánosabb szövegezéssel a zárójegyzőkönyv 2. pontja foglal magában, a magyar kormány Románia részére csak azzal a fentartással tette, hogy azért más szerződések megkötésénél viszont kedvezményt nyerjen. Különben megjegyzem, hogy 25 év alatt csak két esetben kívánta a román kormány annak biztosítását, hogy a kiadott egyénen a halálbüntetés nem fog végrehajtatni. A biztosítást ebben a két esetben O Felségétől nyert felhatalmazás alapján a magyar igazságügyi kormány Romániának meg is adta, de a halálbüntetésnek kegyelemből való elengedésére nem került a sor, mert a kiadott egyéneket a magyar bíróság nem halálra, hanem az egyik esetben gyilkosság miatt életfogytig tartó fegyházra, a másik esetben pedig szándékos emberölés és súlyos testi sértés miatt 15 évi fegyházra ítélte. Egyebekben a jelen kiadatási szerződés az ujabb időben más államokkal kötött kiadatási szerződéseinkben elfogadott elveken nyugszik s főkép a Belgiummal és Szerbiával kötött kiadatási szerződéseinkkel (1881 : XIX. t.-cz. és 1882: XXXIV. t.-cz.) egyezik meg, miután a tárgyalásoknál ez a két szerződés, illetve az azok mintájára kötött szerződések vétettek alapul, mindazonáltal kiegészítve olyan rendelkezésekkel, melyeknek felvételét már a Svájczczal kötött szerződésnél (1896: XXXIV. t.-cz.) is szükségesnek láttuk. A szerződés a kiadatáson kivül intézkedik még harmadik hatalom által vagy harmadik hatalom részére kiadott bűntetteseknek átszállításáról, továbbá a bűnügyekben nyújtandó más jogsegélyről, minő a tanúkihallgatás, birói szemle, szembesítés, bűnügyi iratok közlése, kézbesítés. Kimerítőbb szabályozást nyertek a kiadatás alapjául szolgáló iratoknak s a bűnügyi jogsegélyre irányuló egyéb megkereséseknek, valamint az azokhoz tartozó mellékleteknek nyelvére, illetőleg fordítására vonatkozó kérdések is. A szerződós részleteire a következőket van szerencsém megjegyezni : Az I. czikk úgy arra az elvre nézve, hogy a megkeresett államnak saját területén elkövetett büntetendő cselekményekért nincs kiadatásnak helye, valamint arra nézve, hogy saját honosait az államok nem adják ki, megegyezik egyéb kiadatási szerződéseinkkel. Ezeknek túlnyomó részét követi az 1. czikk azzal a rendelkezésével is, mely szerint kiadatásnak csak akkor van helye, ha az illető cselekmény mind a megkereső, mind a megkeresett állam törvényei szerint egy évi vagy annál súlyosabb szabadságvesztéssel büntethető. Ki van mondva az I. czikkben, hogy harmadik állam területén elkövetett büntetendő cselekmény miatt kért kiadatásnak egyik előfeltétele, hogy az ily cselekmény üldözését a kiadatás végett megkeresett állam törvényhozása is megengedje, de az I. czikk az utóbb jelzett cselekményekre vonatkozó kiadatási kötelezettség alól, szerbiai és svájczi szerződésünk után indulva, kivételt tesz arra az esetre, midőn az ily cselekményt a megkeresett állam törvényei szerint ez az állam maga bünteti meg (1878 : V. törvónyczikk 7. §.* 2. pontja) ós arra az esetre, midőn az illető cselekmény elkövetőjét a megkeresett állam és az elkövetési hely állama között kötött szerződés szerint az utóbbi részére 1 kell kiadni. A II. czikkben vannak felsorolva egyenként azok a büntetendő cselekmények, a melyek esetén a kiadatás kötelezettsége fennáll. E czikk I. pontjában az emberölés, gyilkosság és rokon bűncselekmóiryei vannak kiadatási delictumok gyanánt megállapítva. Erre a czikkre vonatkozik a záró jegyzőkönyv 1. pontja, a mely kimondja, hogy a magyar állam és Románia közötti viszonylatban az emberölés (homicide) kifejezés úgy a
