Főrendiházi irományok, 1896. XXIV. kötet • 1003-1035. sz.

Irományszámok - 1896-1004

1004. szám. 41 tartassék, minthogy a hajólegénységének gyakori változása hátránynyal jár, és — különösen Levantéban — igen alkalmatlan és erkölcsrontó. E hátrányok korlátozására a javaslatba hozott és a most érvényben levő illetéktételhez képest mérsékelt illetékszolgáltatás is talán még elég­séges leend. A 6-ik tétel esetei (feljegyzések a lajstromozási okmányban) általában nem olyan gya­koriak, hogy az azokra megszabott mérsékelt illeték bármely tekintetben is befolyásolhatná a hajózási viszonyokat. Az I. rész 9. tétele a hajóbaleset bejelentésére vonatkozó illetékeket foglalja magábin (tudniillik előfordult baleset esetében a tényállás, valamint a baleset által a hajón vagy annak rakományában, vagy mindkettőben esett kár megállapitása), mely illetékek a 10. tétel alatt a hajó-baleset felvétele után megállapított illetékektől egészen függetlenül fizetendők. Igazolja ezen csekély illetékkövetelés méltányosságát az a tetemes fáradozás, mely a consuli közegekre háramlik, ha működési körében hajótörés vagy hajókárosodás fordul elő s ép úgy indokolják azt azok a jelentékeny előnyök, a melyeket a felek különbség nélkül ezen consuli közbenjárás által elérnek, végre még az a körülmény is, hogy ezen illetékek főleg az összeütközésekből stb. eredő baleseteknél nem esnek a hajózás terhére, minthogy azok a biz­tosító intézetek által fizetendő kártérítés alkalmával felszámittatnak. II. RÉSZ. Illetékek oly consuli hivatalos cselekmények után, melyek nem esnek az I. rész rendelkezései alá. A most érvénybe lévő tarifának gyakorlati alkalmazásánál gyakran tapasztaltatott, hogy annak II. része hézagos és rendszertelen én hogy némely esetekben nem különíti el elég sza­batosan egymástól a peres és perenkivüli eljárásra, valamint a jegyzői ügyekre vonatkozó tárgyakat. A bevételi lajstromok áttekintése igazolja, hogy a bevételek nagyjában csakis a 4. vagy 5. tétel alá eső tárgyakból merittettek, a tariía egyéb tételei ellenben alig vétettek alkalmazásba és pedig nem azért, mintha az oda sorolható hivatali cselekmények elő nem fordultak volna, hanem a mint ezt gyakorlati szakemberek állítják, azért, mért a tételek alkalmazása vagy nehézségekbo ütközik, vagy a kezelő tisztviselő előtt nem eléggé világos. Erre való tekintetből az új tervezetben ezt a II. részt mindenek előtt az elrendezés és felsorolás tekintetében teljesen át kellett dolgozni. Azonfelül egyes illetéktételeket a jelenkor viszonyainak megfelelően emelni, sőt új illetéktételeket is létesíteni kellett, a nélkül azonban, hogy a mérsékelt határok közt mozgó illetékszolgáltatások által az itt első sorban érdekelt kereskedői osztály érdeke veszélyeztetve volna. Az A) pont alatt tárgyaltatnak az általános, a jogesetek minden nemeire alkalmazható illetékek. A peresügyek tekintetében alapelvül az vétetett fel, hogy a pernek minden egyes része az illeték által aránylagosan érintve legyen ép úgy, mint a belföldön érvényes bélyegilletéknél. A nyilvános árverés megtartásáért járó százalékos illeték (5. tétel) a jelenleg érvényes tarifához (II. oszt. 10. tétel) képest változatlanul egy százalékban marad megállapítva. A 6. a) tételben a consuli bíróságok ítéletei után járó százalékos Ítéleti illeték van meg­állapítva, és pedig a mérvet illetőleg egyenlően a nálunk 1868. évben érvényben volt általános illetéktörvény mérvével. A most érvényben levő tarifa csak állandó Ítéleti illetékeket ismer. Megjegyeztetik, hogy az 5. és 6. tétel alatt, százalékos illetékeknél figyelemmel kell lenni arra, hogy a Levantéban ősrégi idők óta a bíróilag megítélt összegnek két százaléka szedetik sportula vagy taxa czímén és hogy az olasz, franczia és angol tarifákban is százalékos illetékek vannak szabályozva. Ha a peres érték x / 2 százalékában veszszük fel az Ítélet után járó ille­FŐRENDI IROMÁNYOK. XXIV. 1896—1901. 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom