Főrendiházi irományok, 1896. XXIV. kötet • 1003-1035. sz.
Irományszámok - 1896-1004
1004. dzám. 37 A consuli illetékek e csekély bevételi eredménye — a melynek az volna a rendeltetése, hogy általa a külföldön levő consuli hivatalok fentartási költségei legalább részben fedeztessenek, a költségek folytonos emelkedésével mindenekelőtt a törvényhozás emez ágazatának reformálását tette szükségessé, minek folytán a külügyi ministerium kezdeményezésére az érdekelt központi hatóságok közt tárgyalások tétettek folyamatba, melyek kezdete az ötvenes évekbe visszavezet és melyek 1861-től 1865-ig folytattattak. Akkor azonban nem sikerült a reform alapelvei tekintetében egyetértésre jutni. Az 1867. évi kiegyezés következtében ismét új nehézségek keletkeztek, mivel egyrészt súlyt kelletett fektetni egy, a monarchia mindkét államára nézve egyaránt érvényes tarifa létesitésére, másrészt mivel e végből az osztrák es. kir. kormánynyal hosszas tárgyalások szüksége merült fel. E tárgyalások a létesítendő új tarifa tekintetében a két kormány és a közös külügyministerium közt létrejött elvi megállapodás után a hetvenes évek közepe táján befejeztettek, mire az 1889. és 1890-es években a tarifa tervezete és a consuli illetékek kiszabásának és beszedésének általános alapelveit magában foglaló szabályzat szövege végleg megállapittatott és egyidejűleg megállapodás jött létre annak a törvényhozások utján történő életbeléptetésének módozataira nézve. Miután léhát immár az összes részletek tekintetében is teljes egyetértés jött létre, a m. kir. és cs kir. kormány, valamint az 1878. évi XX. t.-czikk IX. czikke értelmében az összes consuli ügyek vezetésére hivatott cs. és kir. külügyi ministerium között a pénzügyi kormány szempontjából főleg az alább következő okokból kell a consuli illetékekre vonatkozó új tarifának életbeléptetését szükségesnek nyilvánitani. A consuli szolgálat költségeinek folytonos növekedése évről-évre jobban megterheli a közös költségvetést. Ezért vált a consuli illetékek reformja annál inkább elodázhatlanná, mivel másrészt iparunk és kiviteli kereskedelmünk föllendülésével új, valóságos consuli hivatalok felállitása válik szükségessé. Ha tehát a szolgálat ezen követelményeinek meg akarunk felelni, a nélkül, hogy az államkincstárt a consularis költségek fedezetére szükséges újabb hitelemeléssel megterheljük, csakis egy mód áll rendelkezésünkre, t. i. a consuli illetékek jövedelmének az által való fokozása, hogy a mostani alacsony tételeket legalább részben más államok tételeihez mérten emeljük. Azonban a reform feladata kizárólag a fiscalis érdek figyelembevétele által még nem volt kimeritettnek tekinthető. Sőt a tételeknek egyes tárgyakra vonatkozólag történt emelése Önként annak megfigyelésére kellett, hogy vezessen, vájjon másrészt a jelenleg érvényes tarifának az adózók által túlterheseknek ismert némely tételei nem volnának-e mérsékelhetők ? E tekintetben évek óta kereskedelmi tengerészetünk érdekében különösen a hajózási illetékek leszállítására kellett figyelemmel lenni, a mint egyáltalában a tárgyi viták alkalmával a hajózási forgalomnak emelése állván előtérben, a kormány e kérdést annál inkább kiváló figyelemben részesítette, mivel az irányadó testületek és érdekeltek a consuli tarifának ez irányban való rev isiója iránt óhajukat határozottan kifejezték, és mivel a folyamatban lévő reform összefüggésben áll azokkal a többi intézkedésekkel, melyek a kereskedelmi tengerészet érdekében történtek, illetőleg kilátásba helyezvék. E szempontok által vezéreltetve, dolgoztatott ki a tarifa tervezetének I. része, mely rész általában alacsonyabb tételeket foglal magában, mint a jelenleg érvényes díjjegyzék. A módozatot illetőleg, a melylyel ennek az. új tarifának a szabályzattal együtt történő mielőbbi életbeléptetése iránti valóban jogosult kívánalom teljesülése elérhető volna, azt az álláspontot foglalja el a kormány, hogy a cs. kir. osztrák kormánynyal és a külügyministeriummal egyetértőleg megállapított általános consuli tarifa, melynek tételei által saját honosaink is érintve lesznek, a törvényhozás jóváhagyását igényli.
