Főrendiházi irományok, 1896. XXIV. kötet • 1003-1035. sz.
Irományszámok - 1896-1004
38 1004. szám. Nem kevésbbé látszanak a törvényhozás jóváhagyását igényleni az emiitett két tényezővel egyetértőleg megállapilolt consuli általános illeték tarifának életbeléptetésére vonatkozó szabályzat némely határozmányai, a mennyiben általuk honosainkra bizonyos jogi kötelezettségek rovatni szándékoltatnak, illetőleg a mennyiben általuk honosaink meghatározott szolgálmányok teljesítésére kölelezve lesznek. Ily határozmány az, mely arra vonatkozik, hogy ki van jogosítva a tarifa szerinti consuli illetékek bevételezésére, továbbá ilyenek azok a határozmányok, a melyek a szavatosságra, a consuli illetékek biztosítására, a oknak csőd esetében való sorozására, azoknak elévülésére, a jogorvoslatokra és végül a büntetésekre vonatkoznak. A ministerium ezért már 1897. év folyamában alkotmányos tárgyalás végett az országgyűlés elé terjesztett egy törvényjavaslatot, a melyben egyúttal fel voltak véve ama határozmányok, a melyekhez az előbb mondottak szerint a törvényhozás jóváhagyása szükségeltetik és a melynek első §-ában az ahhoz mellékelt »Általános consuli illetéktarifa« mint annak kiegészítő része van megjelölve. De őzen az országgyűlés által már elfogadott törvényjavaslat legfelsőbb szentesítés alá terjeszthető nem volt, mert az időközben közkötelezőleg életbeléptetett koronaszámitás folytán a tarifa tételeinek koronaértékre való átszámítása és annak folytán a törvényjavaslatnak is megfelelő módosítása szükségessé vált. Az átszámítás alkalmával azonban nem 'ehetett mellőzni a koronaértékben megállapított tarifatételeknek a szükséghez mért korlátokon belül való kikerekitésdt, nehogy az átszámításnál jelentkező számtöredékek a tarifa könnyű kezelését és ez által a consuli hivatalok működését is nehezítsék. Ezen kikerekités által azonban a tarifa tételek magassága lényeges változást nem szenvedett és^ a bevételi eredmény tekintetében sem várható ebből eredő bármely változás. Ezzel kapcsolatosan szintén szükségessé vált a szabályzat 13. §-ának módosítása és mindez a monarchia mindkét államának kormánya és a cs. és kir. közös külügyministerium egyértelmű megállapodásának megfelelően megtörténvén, a ministerium ismét alkotmányos tárgyalás végett az országgyűlés elé terjeszti a mellékelt »a consuli illetékek szabályozásáról« szóló törvényjavaslatot, a mely a koronaértékben való közkötelező számításra vonatkozólag fennálló törvényes rendelkezéseknek megfelelően módosítva van, egyéb tekintetben azonban változatlan maradt. A 2. §. megjelöli azt a jogalanyt, a kinek javára a consuli illetékek és büntetések beszedetnek. Az eddig érvényes és a gyakorlatban is tényleg figyelembe vett ama rendszabály, hogy a consuli illetékek kiszabása általában a cs. és kir. közös külügyministerium nevében, az illeték beszedése pedig csakis valóságos cs. és kir. consuli hivataloknál történik ugyanannak számlájára, míg ellenben más consuli hivataloknál az illetékes hivatalfőnökök (tiszteletbeli és a tarifa szerinti consuli illetékek szedésére jogosított tisztviselők) javára foganatosittatik, jelezve van e § ban. Mégis az utóbbi esetet illetőleg némi kivétellel, a mennyiben túlterjeszkedésnek volna tekinthető, ha a tarifa II. rész 10. tételében javaslatba hozóit százalékos illetékek is a nem valóságos tisztviselők javára számoltatnának el, minthogy az alább kifejtendőkhöz képest állami adók természetével bíró — jelzett bevételek elvi szempontból sem illethetik meg a tiszteletbeli consulokat. A 3. §-ban a consuli illetékek iránti tárgyi szavatosság, a 4. §-ban az illetékek biztosítása, beszedése, csőd esetében való sorozása és elévülése van szabályozva, mely tekintetben a tervezet lehetőleg alkalmazkodik a magyar korona országaiban érvényes bélyeg- és jogilletéki törvények és szabályok határozmányaihoz. Az 5. §. szabályozza a felebbviteli hatóságok illetékességét olyképen, hogy ez az 1878. évi XX. törvényczikk IX. czikkében foglaltakkal összhangban legyen. Meg van határozva a
