Főrendiházi irományok, 1896. XIX. kötet • 794-834. sz.

Irományszámok - 1896-795

795. szám. 31 indokolható, mert a külföldi értékpapírokban nagyobb adózási képesség nem rejlik, másrészt pedig szemben azzal, hogy a külföldi törvények sem ismernek ily megkülönböztetést, tartani lehet attól, hogy a külföldi értékpapírokkal szemben követett mostohább elbánás retorsióra ad okot, a mi pedig viszonyaink közepette, a melyeknél fogva papirjaink, de főleg az állampapírok nagyobbrészt a külföldi piaczokra szorulnak, súlyos hiba is lenne. Az új 1897. évi márczius 9-ikéről kelt osztrák törvény a régi 1892. szeptember 18-iki törvénynek a külföldi értékpapírok súlyosabb megadóztatására vonatkozó határozatát hatályon kívül helyezte. Nem tesz másodsorban a javaslat különbséget a járadékszertí, állandó kamatozást élvező papírok és az osztalékszerfí papírok, vagyis részvények közt. Egyedül az adózási képesség szolgálhatván az adótételjjnegállapitásának kiindulási pontjául, adópolitikai szempontból itt is áll az, hogy az értékpapírok hozadékának különböző alapja kisebb vagy nagyobb adózási képességet nem állapit meg. A 2.000 korona egységen alóli értéknek teljes 2.000 koronában való számitása kizárólag kincstári érdekekből indokolt. Kétszáz koronaértékig az ügyleteknek az adó alóli mentesitése a kevésbbé adóképes elemek tőkegytijtési hajlamának istápolásában és ezenkívül abban találja indokát, hogy az értékpapirforgalmi ügyletekkel iparszerüen foglalkozókra az alábbiak szerint megállapított lajstromozási kényszer elviselhetetlen terhet róna, ha a csekély értékű ügyletek a lajstromba szintén bevezetendők lennének. 11. §. Az^ előző szakasz elvként kimondván, hogy az adó kiszámításának alapját az Ügylet tárgyának értéke képezi, közelebbi meghatározást igényel, hogy ennek az értéknek megállapítása mikép történjék. Ama fontos szerepnél fogva, a melyre a leszámoló iroda az alább kifejtendök szerint az adólerovás szempontjából hivatva van, gondoskodni kellett arról, hogy a leszámoló irodának az adólerovás szempontjából való ügyvitele lehetőleg megkönnyítessék. Erre a czélra szolgál az a rendelkezés, hogy a leszámolásra kötött ügyleteknél a leszámoló árfolyam képezi az érték kiszámításának alapját. A leszámolásra kötött ügyleteknél ugyanis a leszámoló iroda minden egyes értékpapir után, az Ügyleteknek bejelentésére nézve kitűzött napokra külön leszámoló árfolyamot állapit meg, a mely a bejelentést megelőző napokban kötött ügyletek átlagos árfolyamán alapszik és ekkép az árfolyamot, a melyen ez ügylet megköttetett, megközelíti. Ily körülmények közt a leszámoló árfolyam csak csekély mérvben fog eltérni az ügylet tényleges értékétől, a kincstár szempontjából tehát a különbözet csekély jelentőségű lesz, a leszámaló iroda ellenben tetemes munkától fog megszabadulni, ha a megállapított leszámolási árfolyam alapján számithatja ki az egyes ügyletek értékét és nem lesz kénytelen a szerződő felek közt megállapított oly gyakran változó árfolyamot alapul venni, a mi annál is inkább mellőzhető, mert a leszámolási rend 15. §-a értelmében »a tényleges szállítás a leszámolási árfolyamon történik.« A közvetlen ügyleteknél a dolog természetéből folyóiag az érték kiszámításának alapjául csak a megállapított vételár szolgálhat, a mit a tőzsde hivatalos árjegyzése van hivatva pótolni, ha az az ügyletről felvett okiratban kifejezést nem nyert. A budapesti tőzsdén nem árusított értékpapírok a hivatalos árjegyzésben nem fordulván e

lö, gondoskodni kellett egyidejűleg arról is, hogy az ily értékpapírok tényleges értéke a pénzügyi hatóságok által ellenőrizhető legyen. Ez külföldi értékpapírok tekintetében a dolog termé-