Főrendiházi irományok, 1896. XIX. kötet • 794-834. sz.
Irományszámok - 1896-795
32 795. szám. szetéből folyólag külföldi hivatalos árjegyzések utján történhetik, belföldi értékpapírok tekintetében pedig helyhatósági bizonyítvány utján. A külföldi pénzértékre szóló értékpapírok értékének átszámításánál alapul veendő árfolyam tekintetében, az ez irányban már fennálló szabályok alapján rendeleti utón fogok intézkedni. 12. §. A jelen törvényjavaslat felett a múlt évi április hó 28-án és 29-én megtartott szaktanácskozmányon az érdekelt szakkörök, utalva arra a fontos feladatra, mely az adó beszedése körül a leszámoló irodára nehezedik, abbeli aggályaiknak adtak kifejezést, hogy az adónak az előző szakasz alapján való kiszámítása erre az irodára oly munkatöbbletet fog hárítani, a mely az irodának akadálytalan működését esetleg veszélyeztethetik. Erre való tekintettel azt a kérelmet terjesztették elő, hogy a tőzsdén jegyzett értékpapírok után az adóegységet, ép úgy, mint Ausztriában, a tőzsdei kötés képezze. t Ausztriában ez az elv az 1892. szeptember 18-ikáról kelt törvényben van kimondva és alapjában változatlanul fentartatott az 1897. május 9-ikéről kelt új törvényben. Figyelemmel arra a körülményre, hogy a bécsi tőzsde üzleti szabályai alapján egy tőzsdei kötés állandó kamatozású papirokuál rendszerint 5.000 forint névértéket képvisel, egyéb értékpapíroknál pedig 25 darabot és hogy ekkép a kiválóan spekulationális czélokra szolgáló és magasabb árfolyamú értékpapírokra jóval csekélyebb adóteher háramlik, mint az állandó kamatozású és rendszerint névértéküknek megfelelő árfolyammal biró értékpapírokra, az osztrák kormánynak szándékában volt ugyan az 1892. szeptember 18 iki törvényben kimondott elv megváltoztatásával az ügyletek tárgyának értékét az adókiszámítás alapjává tenni, de az 1895. deczember 16—18-ikán a bécsi pénziigyministeriumban megtartott enquête majdnem egyhangúlag foglalt állást a százalékos értékmegadóztatás ellen, és első sorban a bécsi leszámoló iroda képviselői technikai indokokból a leghatározottabban ellenezték a megadóztatásnak ezt a módját, utalván arra, hogy ez az iroda működésének oly megnehezítését vonná maga után, a mely különösen válságok idején könnyen végzetessé válhatnék. Az osztrák kormány eme érvnek súlyát, különösen az akkori kedvezőtlen tőzsdei viszonyok közepette elismervén, nem tartotta időszerűnek, hogy a már meghonosodott adózási eljáráson változtasson. A mi a budapesti tőzsde viszonyait illeti, én határozottan kétségbe merem vonni, hogy azok a nehézségek, melyek a 10. §. intézkedéseinek változatlan fentartása mellett a leszámolásnál az ifíeni szakkörök véleménye szerint be fognak állani, oly súlyos természetűek lennének, hogy az adóegységnek, az adótheoriával merőben ellentétben, kötésenként való megállapítását indokolhatnák. A tőzsdei kötéseket ugyanis az értéküzleti szokások 33. §-a állapítja meg. Ezek értelmében, hogy két példát ismertessek, öt darab Ganz-részvény, a jelenlegi árfolyam szerint tehát 10.500 frt érték, képez egy kötést és 50 darab bazilika-sorsjegy, vagyis 315 forint érték. Az értékpapirforgalmi adó alapelveivel jutnánk tehát ellentétbe, ha ezután a két egymástól annyira eltérő érték után egy és ugyanazon nagyságújadót szabnánk meg és habár, mint már emiitettem, a leszámolási irodának a törvény végrehajtásában igen fontos szerep is jut, ez magában véve még nem indokolhatja, hogy a százalékos értékadó következetes keresztülviteléről lemondjunk. A bécsi viszonyok nálunk mérvadók nem lehetnek. Bécsben jóval több azoknak az értékpapíroknak száma, a melyek leszámolás után lebonyolitandók és még jóval nagyobb azok száma, a kik a leszámolásban résztvevők. A leszámoló iroda teendői nálunk is szaporodni fognak, de legyőzhetetlen nehézségek nem fognak felmerülni.
