Főrendiházi irományok, 1896. XIV. kötet • 602-639. sz.
Irományszámok - 1896-602
10 602. szám. Az 1894. évi XXIV. t.-cz'kkel elrendelt államjegybevonási müvelet 1896. május hó óta befejezettnek mondható, a mennyiben a bevonandó 200 millió államjegyből csak az a néhány százezer forint egy-forintos államjegy van még forgalomban, a mely a fölmondás daczára még beváltás végett be nem mutattatott, és a melynek egy tetemes része minden valószínűség szerint egyáltalában nem kerül beváltásra. A közös költségen beváltandó államjegyek összegének megfelelő arany a monarchia mindkét államában be van szerezve.*) Időszerű ez a beváltás, mert annak elrendelésével egyidejűleg, — az Osztrák-magyar banknak az 1898. évi I. törvényczikk alapján ideiglenesen egy évvel meghosszabbitott szabadalma a folyó év végével lejárván, — a törvényhozásnak a jegybankügy rendezése iránt is határozni kell. Ez a körülmény a czélba vett államjegybevállás időszerűsége szempontjából a legnagyobb fontossággal bir nemcsak azért, mert az előterjesztett javaslatok értelmében a beváltandó államjegyek helyetlesitése a forgalomban oly fizetési eszközökkel történik, a melyeket a jegybank bocsát ki, vagy a melyek közvetve a banktól szereztetnek meg, hanem főkép azért, mert a jegybankügy csakis az államjegyek teljes beváltásával rendezhető akkép, hogy a minden rendezett valutájú országban meglevő állapot, a mely szerint a valuta fentartása a jegybanknak képezi legkiválóbb feladatát, nálunk is bekövetkezzék. Az előadott szempontokra való figyelemmel a tisztelettel előterjesztett törvényjavaslatok elseje a még be nem váltott államjegyek teljes beváltásáról intézkedik. Beváltásra kerülne tehát a közös függő adósságnak az a 112 millió a. é. forintos maradványa, a mely a monarchia két államának közös költségén váltandó be s az államjegyadósságnak az a része is, a mely az u. n. sóbánya utalványokkal van kapcsolatban s a mely kizárólag az ausztriai államkincstárt terheli. Ezzel az 1892. évi törvényeknek az államjegyek beváltására vonatkozó rendelkezései teljesen végre lennének hajtva. Hogy azokkal az államjegyekkel, a melyek a forgalomban sóbánya-utalványokat pótolnak, először végezzek, ezek, minthogy ezeknek s a velők kapcsolatos sóbánya-utalványoknak beváltásáról kizárólag az ausztriai államkincstár tartozik gondoskodni, a magyar korona országait csak annyiban érdeklik, hogy beváltásuk a valuta és a pénzforgalom igényeire való figyelemmel történjék. Az első szempont azt kivánja, hogy ezek az államjegyek ne váltassanak be oly pénzforgalmi eszközökkel, a melyek a fiduciárius pénz forgalmát szaporítják, a másik, hogy bevonatásuk a pénzforgalmi eszközök megszûkitését Le idézze elő. Minthogy ezeknek az államjegyeknek beváltási egyrészt új, fiduciárius jellegű, pénzforgalmi eszközök kiadása nélkül van tervbe véve, másrészt kapcsolatban az államjegybevonással egyéb intézkedések is történnek a végből, hogy a jegybank cselekvési képesség növeltessék, — értem ez alatt első sorban az ausztriai kormánynak azt a tervezett intézkedését, hogy a valutarendezés érdekében a feO milliós adósságból 30 millió foriutot törleszt, — és ennek folytán a pénzforgalom kielégitését a jegybanknál találja meg, elég arra szorítkoznom, hogy a magyar korona országainak a sóbányautalványokkal kapcsolatos államjegyek bevonása körüli érdekeltsége úgy a valuta jósága, mint a pénzforgalom igényei szempontjából az ausztriai részről tervezett intézkedések által teljes Kielégítést nyer. Átté rvc a közös költségen beváltandó 112 millió forintos maradvány beváltására s elörebocsátva azt, hogy az alábbiakban egyedül a beváltásnál érvényesülő elvi szempontokat óhajtanám megvilágítani, mig a tervbe vett részletes intézkedésekre az egyes javaslatok részletes indokolásánál lesz szerencsém kitérni : első sorban azokat az elveket kell előadnom, a melyek a javaslatokban abban az irányban érvényesíttettek, hogy az államjegyek beváltása, illetőleg a beváltott államjegyek helyettesítése a forgalomban mikép történjék. *)~L. a XVI. számú táblázatot
