Főrendiházi irományok, 1896. XIII. kötet • 595-601. sz.
Irományszámok - 1896-601
422 601. szám. madik résznek 195. §-tól a 239. §-ig belefoglaltatván, mint a törvényesített bélyeg- és illetékszabályok kiegészítő része érvénybe léptek és mindez ideig ugy Magyarország, mint Ausztria részétől kölcsönösen alkalmaztattak. Az azóta a gyakorlatban szerzett tapasztalatok szerint kitűnt azonban, hogy az 1868-iki egyezmény revideálásra szorul. Az eddigi rendelkezések ugyanis egyik-másik kérdésre nézve hézagosaknak, illetőleg homályosaknak találtattak, a mi gyakori kételyekre szolgáltatott okot. Mindenekelőtt tehát már alaki tekintetből is helyesbítendő volt az eddigi egyezmény és pedig annál is inkább, mivel a cs. és kir. közös pénzüjryminister részéről az a kívánság merült fel, hogy a két állam pénzügyi kormányzatai között a bélyegek és illetékek iránt 1868. évben léjrejött egyezmény az osztrák-magyar monarchiának Bosznia és Herczegovinához való viszonyában is kölcsönösen alkalmaztassék. Természetes volt tehát, hogy a hiányos egyezményt — mielőtt annak hatálya még tágabb körre kiterjesztetnék — előbb javítani kellett. De ettől eltekintve, a revízió főleg abból a szempontból volt tervbe veendő, mivel a sok évi gyakorlati tapasztalat kétségtelenné tette azt, hogy az eddigi fennálló 1868-iki egyezménynek némely anyagi dispositiói nem felelnek meg sem a két állam közjogi helyzetének, sem a kölcsönös viszonosság elveinek. Az ezekből az okokból az os-ztrák pénzügyi kormányzattal a revisió érdekében még hivatali elődöm által megkezdett s részemrólbefejezett tárgyalások eredményeként bátorkodom elüterjeszteni a köztem és a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok p nzügyrainistere között a bélyeg- és közvetlen illetékek, fogyasztási bélyeg és díjak iránt B é cgbe n ea 1896. évi deczemb T 26-áu létrejött újabb egyezményt. Ebben az új egyezményben nem csupán az eddigi rendelkezések tapasztalt alaki hiányai helyesbittettek, hanem többrendbeli oly újabb anyagi határozmányok is foglaltatnak, melyek a két állam egymáshoz való közjogi viszonyának, valamint a méltányosság és kölcsönös viszonosság kívánalmának teljesen megfelelnek. A lényegesebb új anyagi határozmányok a 4. §. a), d) és e) pontjaiban, továbbá a 10-ik, 17-ik és ltf-ik §-okban vannak megállapítva. A 4. §. a) pontjában megállapodás létesült arra nézve, hogy az állami, községi és egyéb nyilvános pénztáraknál (ide értve a es. és kir. hadsereg és haditengerészet pénztárait is) kifizetett egekről szóló nyugták után azt az államot illesse meg a bélyegilleték, melyben a kifizető pénztár fekszik. Ez által, mint kivitel az 1—3. §§-ok általános rendelkezése alól — érvényre jut az az indokolt álláspont, hogy az ily nyugtatványoktól járó bélyegilleték — eHéröleg az eddigi rendelkezéstől, mely szerint az illetékhez való igény tekinteteben kivétel nélkül ;t nyugta kiállítási helye vott irányadó — annak az áilarnnak a javára essék, a mely viáelí. Ellenben a közös ministeriumok pénztárainál kifizetett összegekről szóló nyugtákra nézve megtartatott az 1—3. §§-okban megállapított az az általános alapelv, hogy az illetékhez való igény tekintetében rendszerint az okirat kiállítási helye legyen mérvadó, minthogy abban az esetben, ha ez az illetékkérdés a pénztár fel vese alapján szabályozhatnék: a viszonosság érvényesülése ki volna zárva. •yancsak a 4. §. d) és e) pontjában és a kapesolatos 18. §-ban mindkét szerződő részre nézve igazságos új mego'dást nyert az a kérdés, hogy a társulatok, egyletek és intézetek s különösen a biztosító társulatok részéről különleges törvényintézkedések alapján közvetlenül, vagyis készpénzben fizetendő illetékek a lehetőségig teljes m-rtékben annak a/. államnak a javára fizettessenek, a hol az illetékköteles üzlet folytattatik, illetőleg a hol az illetékkötelezettség alapja felmerül. Ez a szabályozás főleg a részvénytársulatoknak a másik állam területén létező fiókintezetei tekintetében b r toutossággal, minthogy különösen a biztosító társulatok ily fiók«
