Főrendiházi irományok, 1896. XIII. kötet • 595-601. sz.
Irományszámok - 1896-601
601. szám. 423 intézeteinek illetékkötelezettsége azzal az állammal szemben, a hol üzletüket fo'ytatják, a régi egyezmény értelmében függővé volt téve attól, vájjon a fiókintézet az illetékköteles ügylet önálló megkötésére jogosítva van-e vagy sem? Ez pedig nem volt igazságos rendelkezés, mert a fiókintézeteknél megkötött ügyletek jóváhagyása rendszerint fenn lévén tartva a főigazgatóságnak, a fiókintézet eddig a gyakran igen jelentékeny üzletkörére nézve elkerülhette az illetékkötelezettséget abban az államban, a melyben üzletét folytatja s a melynek ehhez képest leginkább lehet igénye az illetékre. A 10. §-ban a két állam közjogi kapcsolatának megfelelő megállapodás létesült arra nézve, hogy a közös ministeriumokhoz, katonai hatóságokhoz, consulátusokhoz stb. intézett beadványok és azok mellékleteitől annak az államnak a bélyegjegyeivel teljesíttessék az illetéklerovás, a melyben a folyamodó fél tartózkodik. A régi egyezményben ugyanis ily irányú rendelkezés hiányzott. Ugyancsak közjogi tekintetből szabályoztatott a 17. §-ban az a kérdés is, hogy az Ô Felsége személye körüli magyar ministeriumnál felmerülő bélyegilletékek — tekintettel ennek a ministeriumnak exterritoriális helyzetére, illetőleg kizárólagos magyar jellegére — a magyar államkincstárt illessék meg. A többi szakaszoknak — bezárólag a 47. szakaszig — részletes indokolását mellőzhetőnek vélem, mert az azokban foglalt rendelkezések nagyobbára mir eddig is érvényben voltak, s mert azok a módosítások, melyek a különösen felemiitetteken kivül az új egyezményben keresztülvezettettek, vagy csekélyebb jelentőségűek, vagy oly természetűek, hogy az azokra vonatkozó rendelkezések indokolt volta a kölcsönös viszonyossúg és méltányosság elveiből önként következtethető. A 47-ik szakasz az új egyezmény határozmáuyainak Bosznia és Herczegovinával szemben való alkalmazhatóságáról rendelkezik. Az osztrák-magyar monaichiának az elfoglalt tartományokhoz való viszonyában ugyanis igen sűrűen merültek fel a bélyegek és illetékek körül oly kérdések, melyek valamely határozott mepállappílás vagy szabályozás hiányában úgy az administratiónak, mint az adózóknak nehézségeket okoztak, s melyek eddig sokszor csak hosszú tárgyalások után voltak esetrőle^etre elintézhetek. E visszás állapot megszüntetése végett a Bosznia és Herczcgovina kormányzatával megbizott közös péuzügyminister a monarchia két államának pénzügyministereivel már 1888. évben tárgyalást indított meg az iránt, hogy egyrészről az osztrák-m »gyár monarchiának s másrészről Bosznia és Herczegovinának egymáshoz való kölcsönös viszonyában a bélyeg- és illetékekre nézve általánosságban ugyanazok a szabályok legyenek alkalmazhatók, a melyek a monarchia két állama közötti viszonyban érvényesek. Az ebben a kérdé-ben a két állam pénzügyministereinek és másfelől Bosznia és Herczrgovina képviseletei) n a közös pénzügyministernek kiküldöttjei között folytatott bizottsági tárgyalások alkalmával megállapodás létesült arra nézve: hogy figyelemmel a kölcsönös érdekekre és a monaichiának az elfoglalt tartományokhoz való tényleges viszonyára, nem foroghat fenn elvi akadály a tekintetben, hogy a monarchia két állama közötti viszonyban a bélyeges illetékekre nézve mérvadó 1868-iki egyezmény a monarchiának az elfoglalt tartományokhoz való kölcsönös viszonyában is némi csekély kiegészítéssel megfelelő alkalmazást nyerjen. Előbb azonban a monarchia két állama között fennálló 1868-iki egyezmény — a tapasztalt hiányok kijavítása végett revisió alá lesz veendő. Miután ez a revisió az előterjesztett törvényjavaslatom szerint megtörtént, ennélfogva a 47. vj-ba az érdékeit pénzügyi kormányzatok között létesült megállapodás értelmében az a rendelkezés vétetett fe'., hogy a ket állam kormányai között a bélyegek, illetékek és díjak
