Főrendiházi irományok, 1896. VIII. kötet • 354-408. sz.
Irományszámok - 1896-356
356. szám, 83 vitás kérdést, szintén a tényleges gyakorlatnak megfelelően, a közigazgatási hatóság dönti el. (46. §.) A szakasz második bekezdésében foglalt intézkedésnek, mely szerint a jogosultak abban az esetben, ha a jogosultság aránya meg egyáltalában nincs megállapítva, fejenként egyenlő arányban gyakorolják szavazati jogaikat, az a tény szolgál indokául, hogy — mint már emiitettem — számos közbirtokosság van még, a hol az egyéni jogok aránya nincs meghatározva. 30. §. A 25. §. első bekezdéséből — mely a közös birtokosok gyűlését kifejezetten csak a gazdasági ügyek intézésével bizza meg — világosan következik ugyan, hogy a gyűlésnek ezen törvényjavaslatban meghatározott hatásköre a közös ingatlanok állagának megváltoztatására nem terjed ki, mindamellett szükségesnek találtam ebben a szakaszban általános szabályként egyenesen is kimondani, hogy a közös birtokosok gyűlése a közös erdőket és kopár területeket sem el nem idegenítheti, sem meg nem terhelheti, sem egyénenként fel nem oszthatja. Ezt az általános szabályt azonban teljes merevségében alkalmazni, a gyakorlati élet követelményeinek szempontjából, még sem volna helyes, mert ebben az esetben a közös birtokosok gyűlése egyik legfontosabb feladatát, t. i. a közös erdők és kopár területek határainak rendezését és biztositását nem volna képes teljesíteni. A határokat ugyani«, melyek — mint említeni szerencsém volt — igen sok közbirtokossági és úrbéres erdőnél ma még teljesen rendezetlenek, nagy költségek nélkül s rövid idő alatt csak egyezség útján lehet az érdekelt szomszédokkal tisztázni; egyezséget kötni azonban a közös erdők és kopár területek egyes kisebb részleteinek elcserélése vagy átengedése nélkül a legtöbb esetben nem volna lehetséges s igy, ha a közös birtokosok gyűlése még ebben az esetben sem ruháztatnék fel az elcserélés s esetleg elidegenités jogával, a határok rendezése sok helyen beláthatatlan időkre elodáztatnék, ez pedig épen a közös erdők és kopár területek állagának biztosítása szempontjából felette káros következményekkel járhatna. A javaslat második bekezdése tehát ezen fontos okokból kivételes intézkedésképen felhatalmazza a közös birtokosok gyűlését, hogy a határok rendezésénél felmerülő vitás kérdések elintézése végett a szükséges intézkedéseket megtehesse. 31. §. Ennek a szakasznak a tervezésénél is azokból a szempontokból indultam ki, mint az előbbi szakasznál. A részletes intézkedések ugy hiszem nem szorulnak indokolásra, csupán tájékozásképen emlitem meg tehát, hogy az üzemtervektől eltérő rendkivüli használatok gyakran fordulnak elő (például szélviharok vagy rovarkárok, vagy más gyorsan fellépő fabetegségek által előidéz ett kényszerűség következtében, vagy pedig — a mi ez idő szerint még szintén nem egészen ritka eset — az Üzemterve önkényes megszegésével kapcsolatban) és ezek sok esetben oly arányúak, hogy az erdőtökét jelentékenyen megcsonkíthatják. Helyes és igazságos tehát, hogy az ilyen használatokból befolyó pénzek ne folyó jövedelemnek tekintessenek, hanem úgy, miként a második bekezdés rendeli, a törzsvagyon kiegészítésére fordíttassanak. Feltétlen szabályként azonban ezt sem volna czélszerü kimondani, mert előfordulhat az az eset is, hogy csupán jelentéktelen összegekről lesz szó, melyeket az elv sérelme nélkül is a folyó jövedelmek között lehet elszámolni. 32—33. §§. Ma is előfordul az az eset, hogy a közbirtokosságok és a volt úrbéresek a közős terhek és költségek fedezésére járulékokat vetnek ki, vagy pedig a közös munkáknak természetben való lerovását követelik meg a jogosultaktól. Ezt a jogot tőlük jövőre sem lehet megtagadni,
