Főrendiházi irományok, 1896. VIII. kötet • 354-408. sz.

Irományszámok - 1896-356

356. szám. 77 20—22. §§. A 20. és 21. §§-ban foglalt rendelkezések indokait fennebb már szerencsém volt előadni, a 22. §-ra vonatkozólag pedig csupán azt jegyzem meg, hogy az utolsó mondatban foglalt megszoritó rendelkezéssel egyfelől a hátralékok felszaporodását akartam meggátolni s másfelől azt óhajtottam teljesen kizárni, hogy egyesek panaszjogukat ne vehessék csupán azért igénybe, hogy ez által fizetési kötelezettségeiket elodázzák. 23. §. A szakaszban tervezett rendelkezés az erdőtörvény 2. és 177. §-ainak kiegészítését képezi s czélja az, hogy a most idézett §-okban biztosított kedvezményekkel együtt a birtokosra sokszor csak terhet képező véderdők jókarba hozását és a kopár területek beerdősitését előmozdítsa. 24. §. Miután a járulékok az államot illetik meg, a szakasznak az a rendelkezése, hogy behajtásuknak a közadók módjára kell történni, nem szorul bővebb indokolásra. MÁSODIK CZIM. A közbirtokosságok és a volt úrbéresek osztatlan tulajdonában levő, közösen használt erdők és kopár területek gazdasági ügyvitelének szabályozásáról. Miként indokolásom elején már szerencsém volt megemlíteni, a törvényjavaslat ezen czímében foglalt rendelkezéseknek kizárólag az a czélja, hogy a közbirtokosságok és a volt úrbéresek osztatlan tulajdonában levő, közösen használt erdők gazdasági ügyvitelét törvényesen szabályozza, s ez által a közbirtokosságok és volt úrbéresek vagyonkezelése körül tapasztalható rendezetlen és káros állapotokat megszüntesse. Jelenleg ugyanis ezen közös erdők túlnyomó részének kezelésénél és használatánál a legnagyobb szabálytalanságok fordulnak elő. Sok esetben még maga az ingatlan is lassú elkallódásnak van kitéve, mert a Ír tárok biztosításával senki sem törődik, s a foglalások ugy a külső széleken, mint az erdő tesxébe beékelt kétes származású idegen tisztások körül napról-napra előre haladnak. A haszonvételek gyakorlásánál pedig s különösen az erdei termények értékesítésénél gyakran megdöbbentő könnyelműség tapasztalható. Az eladásra szánt faanyagoknak sem mennyiségét, sem értékét nem becsültetik meg a birtokosok, hanem minden becslés nélkül, s többnyire a nyilvános árverés kizárásával, kéz alatt adják el a fölösleget; de többnyire ennek is csak a java részét értékesitik, a selejtesét vagy elfecsérlik, vagy pedig az erdőben hagyják vissza, hogy ott elrothadjon. így azután megesik, hogy még a tekintélyesebb erdők birtokosainak sincs sokszor erdeikből annyi jövedelmük, hogy az okszerű erdőgazdaság által megkövetelt munkálatokat, például az erdősítéseket kellő időben és a józan követelményeknek megfelelően teljesíthessék. De a legrendezetlenebb és visszásabb állapotok uralkodnak a közbirtokossági és volt úrbéres erdők közös hasznainak és jövedelmeinek megosztásánál és felhasználásánál, mert a közös birtokosok többnyire nincsenek is rendszeresen szervezkedve; még azt sem tartják mindenütt számban, hogy kik a tulajdonképeni jogosultak, annál kevésbé azt, hogy a jogosultak milyen arányrészekkel birnak. Nem lehet csodálkozni tehát, ha az élelmesebb közbirtokosok, sőt még olyanok is, a kiknek semmi joga sincs a közös erdőhöz, a hasznokban való osztoz-