Főrendiházi irományok, 1896. VIII. kötet • 354-408. sz.

Irományszámok - 1896-355

28 355. szám. A lelkészi intézmény fejlődése az anyagi ellátás szempontjából egyik vallásfelekezet kebelén bellii sem egyenletes; a történelmi fejlődés e téren sehol sem volt képes a kor igényeinek megfelelt) javulást előidézni és kellő mértékben nivellirozó hatást gyakorolni. A gazdagon javadalmazott lelkészek mellett mindenütt nagy számmal találunk olyanokra, a kik az állásszerű ellátás minimumát is nélkülözni kénytelenek. Mindez elkerülhetetlenül szükségessé teszi, hogy az állam a törvényesen bevett vallásfelekezeteket sokkal nagyobb mértékben részesítse anyagi támogatásban, mint az eddig történt, és hogy az állásszerfíen nem javadalmazott lelkészek állami segélyezése nálunk is ép úgy, mint a nyugoti államokban, törvényhozás utján rendszeres intézménynyé tétessék. Az állam által nyújtott anyagi támogatás nálunk a tényleges létviszonyoknak megfelelően csakis jövedelmi kiegészítés formájában jelentkezhetik. Azon alapelv továbbra is teljes erejében fentartandó, hogy a vallásfelekezetek maguk tartoznak lelkészeik állásszeríí ellátásáról gondoskodni. Az állam csak kisegitőképen és csak ott nyújt támogatást, — jövedelmi kiegészítést — a hol a lelkész a hivatala után járó jövedelmekből állásszeríí ellátást nem nyerhet. Ezen elvi álláspont természetszerű következménye, hogy az állam csakis az általa meghatározott minimális jövedelem erejéig nyújthat jövedelmi kiegészítést. Énnél nagyobbméivtí anyagi támogatást a jelenlegi pénzügyi helyzetünk sem enged meg, de nem is volna az kellőképen indokolt, mert mindegyik vallásfelekezetnek módjában áll a hivatásukban érdemesebb vagy korosabb lelkészeket nagyobb jövedelemmel biró lelkészi állásokkal jutalmazni. A kormány a jövedelmi kiegészítés intézményszerö létesitése által korántsem kívánja ugyan a vallásfelekezetek autonom jogkörét érinteni, miért is a jelen törvényjavaslat semmi oly rendelkezést nem tartalmaz, mely az állami kormányzatnak a főfeliigyéleti jog körén túlterjedő befolyást biztositana ; mindazonáltal szükségesnek tartottam biztosítékokról gondoskodni azon irányban, hogy az állam csak oly lelkészeket segélyezzen, a kik kifogástalan erkölcsi életűek, magasztos hivatásuknak teljes tudatában vannak és államellenes cselekményt nem követnek el. Minthogy a jelen törvényjavaslat az állami segélyt intézményszerííen törekszik létesíteni és ehhez képest a jövedelmi kiegészítést állandóan az egyes lelkészségekhez köti, gondoskodás történt aziránt is, hogy a szabályszerűen megállapított jövedelmi kiegészítések más ezélokra fordíthatók ne legyenek és a lelkészi állással egybekötött jövedelmek megállapításánál az állami kincstár rövidséget ne szenvedjen. Mindennek tüzetesebb kifejtése azonban a részletes indokolás keretébe tartozik. Nem akarom Állítani, hogy a törvényjavaslatban foglalt rendelkezések minden igényt teljes mértékben ki fognak elégíteni, de azt kétségtelennek tartom, hogy oly intézmény alapját rakjuk le általa, mely közéletünk egyik sajgó sebét lesz hivatva orvosolni és melynek nagy horderejét és üdvös hatását a magyar állam közéletében csakhamar érezni fogjuk. Részletes indokolás« 1. §-hoz. A latin, görög és örmény szertartású róm. kath. lelkészek jövedelmi kiegészítésének (kongruájának) rendezése folyamatban vau. Ezen rendezés azon különleges jogviszonynál fogva, mely az állam és a katholikus egyház között fennáll, külön jogalapon, a főkegyúri jog alapján, a püspöki karral egyetértőleg történik, miért is ezen törvényjavaslat további § ai a kath. egyházra nem vonatkoznak. A kath. lelkészek jövedelmi kiegészítése a végleges rendezésnél első sorban a vallásalapból és az azzal kapcsolatosan létesítendő kongrua-alapból fog fedeztetni. Addig is azonban, a mig a tervbe vett végleges rendezés bekövetkezhetik, a vallásfelekezetek egyenjogúságának elvénél fogva gondoskodni kell arról, hogy a legszűkebb anyagi