Főrendiházi irományok, 1896. VIII. kötet • 354-408. sz.
Irományszámok - 1896-355
355. szám. 29 viszonyok között lévő kath. lelkészek jövedelme ideiglenesen az állami kincstár terhére kiegészíthető legyen. 2. §-hoz. A törvényesen bevett többi vallásfelekezet lelkészi állásainak jövedelme 800, illetőleg 400 forintra egészíttetik ki. Ezen rendelkezésben előforduló 800 és 400 forint jövedeleinkiegészitési tételek az alább következő 4. és 5. §-ok indokolásában nyernek bővebb igazolást. A jövedelmi kiegészítés alapélvileg a lelkészi álláshoz van kötve, a miből önként következik, hogy csak valamely Önálló működési körrel rendszeresített lelkészi állás számára igényelhető jövedelmi kiegészítés, és pedig olyképen, hogy az 1898. évi január hó l-ig már rendszeresített lelkészi állások számára a jövedelmi kiegészítés a 3. §-ban megszabott egy évi határidőn belül feltétlenül igénybe vehető; ellenben az 1898. január elseje után rendszeresített lelkészi állás csak akkor részesitliető jövedelmi kiegészítésben, ha a kormány az új lelkészi állás rendszeresítésének szükséges voltát elismeri. Ezen rendelkezéshez képest a törvényjavaslat különbséget tesz a régi és az új alapítású lelkészi állások között. A régi, az 1898. január elseje előtt létesített lelkészségekre nézve, a törvényjavaslat nem kívánja további vizsgálat tárgyává tenni, vájjon a vallásfelekezetek kellő megfontolással jártak-e el azoknak szervezésénél, vájjon egyik vagy másik lelkészi állás létesítését a valódi szükséglet indokolttá teszi-e vagy sem, hanem a jövedelmi kiegészítés alapjául a történelmileg fejlődött tényleges állapotot, a fennálló lelkészségi szervezetet felülbirálat nélkül elfogadja. Ez kellő figyelembevétele a vallásfelekezetek történelmi fejlődési intézményeinek. Ez azonban az új alapítású lelkészi állásokra nem vonatkozhatik. Ezeknél már az állam megkívánhatja, hogy az illető vallásfelekezet létesítésük szükségességét igazolja, mert az egyedül helyes alapelv csak az lehet, hogy az olyan vallásfelekezeti intézkedések, a melyek az állami kincstár megterhelését vonják maguk után, a kormány befolyása alul el nem vonhatók. Ellenkező esetben könnyen megtörténhetnék, hogy a vallásfelekezetek az állam által biztosított jövedelmi kiegészítésre támaszkodva, nem eléggé indokolt esetekben is szaporítanák az önálló működési körrel ellátott lelkészi állásokat, a mint ezt nálunk a görög szertartású katholikus lelkészségek túlnagy száma a múltra nézve igazolni látszik. Ugyanezen elvi álláspontot foglalja el az országgyűlési tárgyalás alatt lévő osztrák kongrua-törvényjavaslat 1-ső §-a is. 3. §-hoz. A már rendszeresített állással bíró lelkészek nem közvetlenül, hanem csakis felekezeti hatóságuk utján kérhetik a törvényjavaslatban biztosított jövedelmi kiegészítést és csakis a törvény hatályba lépése után számított- egy év határideje alatt. Az ev. réf., az ág. hitv. ev., valamint a gör. keleti és unitárius hitvallású lelkészek illetékes felekezeti főhatóságuk, az izraelita vallású rabbik pedig, hitközségi elöljáróságok utján nyújtják be ezen kérelmet. Ennek akar kifejezést adni a jelen §. első bekezdése, midőn kimondja, hogy a lelkészek kérelmüket az egyházi főhatóság, illetve a hitközségi elöljáróság utján nyújtsák be. Ezen korlátozó rendelkezéseket a vallásfelekezetek autonom hatáskörének figyelembevétele teszi szükségessé. Az állam nem kivánja az általa nyújtott jövedelmi kiegészítést a vallásfelekezetekre oktroyálni, mindegyik vallásfelekezetnek egy évi határidőt enged annak megfontolására, hogy a jövedelmi kiegészítést saját lelkészei részére igénybe venni akarja-e vagy sem. Az egy évi záros határidő kitűzését viszont azon körülmény indokolja, hogy az állami kormányzatnak előzetesen tájékozva kell lennie aziránt, miszerint a vallásfelekezetek milyen