Főrendiházi irományok, 1896. VII. kötet • 325-353. sz.
Irományszámok - 1896-347
126 347. szám. nak Japánban való gyakorlásáról lemondjanak, mert habár nem volt tagadásba vehető azon haladás, melyet Japán az igazságszolgáltatás terén is magán és büntető jogának részben már megvalósított, részben pedig tervbe vett reformja útján felmutathatott, mindazonáltal még nem voltak meg mindazon biztosítékok, a melyek ezen joglemondás alapfeltételét képezik. Végre azonban a Nagybritania és Japán közt 1894. évi július hó 16-án létrejött kereskedelmi szerződés következtében ezen kérdés is megoldást nyert, a mennyiben Nagybritannia hozzájárult ahhoz, hogy a Japánban levő idegenek telepei az illető japán községekbe kebeleztessenek, a japán hatóságok alá helyeztessenek és alattvalói felett az igazságszolgáltatás a fennálló consuli bíráskodás megszüntetésével a japán bíróságokra ruháztassák. E tekintetben csupán az köttetett ki, hogy a szerződés csak öt év múlva, vagyis 1899-ben léphet életbe, mely időpontig a japán kormány köteles leend a modern jogszolgáltatásnak megfelelő törvényeket életbeléptetni, és az ipari és szellemi tulajdonnak védelmére vonatkozó nemzetközi megállapodásokhoz hozzájárulni. Miután Japánnal az angol-japán szerződés határozatainak alapul vétele mellett csakhamar más államok, nevezetesen az északamerikai Egyesült-Államok, Olaszország, Oroszország, Németország és Francziaország is új szerződéseket kötöttek, melyekkel hozzájárultak ahhoz, hogy az alattvalóik felett az igazságszolgáltatás az eddig gyakorolt consularis jurisdictió és az ezzel járó kiváltságok és mentességek megszüntetése mellett a japán hatóságokra bizassék és miután a külföldi államok lemondása után a consuli jogszolgáltatás további fentartásához eredménynyel való kilátással többé mi sem ragaszkodhattunk, szükségessé vált, hogy az angoljapán szerződésben érvényesített módozatok mellett mi is hozzájáruljunk ahhoz, hogy a Japánban tartózkodó alattvalóink — kiknek csekély számánál fogva ezen kérdésben úgyis sokkal csekélyebb mérvben vagyunk érdekelve, mint a Japánnal szerződésre lépett más államok, — a japán bíróságok hatásköre alá helyeztessenek. Minthogy a kelélázsiai viszonyoknak újabbi alakulására való tekintettel és a többi államok által Japánnal létesített új viszonynál fogva kívánatosnak mutatkozott, hogy kereskedelmi viszonyainkat mi is a változott helyzethez képest szabályozzuk és a jelenlegi viszonyoknak megfelelőbb szerződéses megállapodások létesítésével Japánnal való forgalmunknak tovább fejlődését biztosítsuk, részünkről a japán kormánynak, mely a szerződés megújítása iránt annak idején velünk is érintkezésbe lépett, készségünket nyilvánítottuk Japánnal a consuli bíráskodás jogának gyakorlásáról való lemondásunk mellett új szerződést kötni, ha Japán amaz előnyök fejében, melyeket az új szerződéses viszony neki úgy az emiitett jogunk megszüntetése, mint a részéről eddig nem élvezett, de a vele kötött új szerződésekben a többi államok részéről már biztositott legnagyobb kedvezmény megadása által nyújtani fog, ellenszolgáltatásként velünk oly tarifaszerződést hajlandó kötni, mely az egyéb államok részére szerződésileg engedélyezett vámmérsékléseknek a legnagyobb kedvezmény alapján részünkre biztositott élvezetén túl fontosabb kiviteli czikkeink számára külön kedvezményeket állapit meg. A japán kormány azonban, habár már Nagybritanniával, Németországgal és Francziaországgal is kötött ily tarifaszerződéseket, ezen feltételünket teljesíteni soká hajlandó nem volt, ebbeli tagadó magatartását illetőleg a szerződéses tárgyalásoknál következetesen fentartott azon elvi álláspontjára hivatkozva, hogy tarifaszerződésekre csak oly államokkal lép, melyeknek Japánba irányuló kivitele ezen kedvezmény megadását a forgalom jelentőségénél fogva indokolttá teszi, továbbá, hogy az ily államokkal szemben is a tarifakedvezményt csak azon árúkra korlátozza, melyek az illető államból 50.000 yent meghaladó értékben kerülnek évenként Japánba bevitelre, mely feltételek a Japánba való közvetlen kiviteli forgalmunknál nem forognak fenn. Ezen álláspontját érvényesítette Japán egyebek közt az északamerikai Egyesült-Államokkal, Olaszországgal és Oroszországgal folytatott tárgyalások alkalmával is, mely államokkal
