Főrendiházi irományok, 1896. VII. kötet • 325-353. sz.
Irományszámok - 1896-347
347. szám. 127 kötött szerződéseiben Japán a szerződő államoknak csak a legnagyobb kedvezményt biztosítván tarifális intézkedései tekintetében — eltérőleg a Nagybritanniával, Németországgal és Francziaországgal létesített szerződéseitől, melyek a japán beviteli vámok egy részét a megállapított vámkedvezményekkel lekötik, — ezen határon túl szabad kezet tartott fenn magának. A japán kormány emiitett álláspontjához ragaszkodva huzamosb időn át nem volt volt hajlandó az általunk kívánt és azon körülménynél fogva, hogy kiviteli érdekeink az emiitett három államnak nyújtott tarifális kedvezmények révén nagyrészt már ugy is kielégítve vannak, csak néhány fontosabb kiviteli ezikkünkre szorítkozó vámmérsékléseket megadni ; ennek volt tulajdonítandó az, hogy a tárgyalások ujabb halasztást szenvedtek és hogy miután Japán már az összes nagyobb hatalmakkal uj szerződéseket kötött, a monarchia maradt utolsónak, melylyel a szerződés revisiója még létesítendő volt. Végre azonban sikerült a japán kormányt ez irányban némi engedékenységre birni és ily módon biztosítani ama tarifális kedvezményeket, melyek Japánba irányuló kivitelünk fejlesztése szempontjából kívánatosaknak mutatkoztak. Erre súlyt kellett helyeznünk azon jelentőségnél fogva, melylyel a japán piaczok az ország jelentékeny kulturális és gazdasági haladása mellett a külföldi kereskedelem számára már eddig is birtak és mely a japán birodalom megnyíltával még fokozottabb mérvben fogja a külföldi államok kereskedelmének versenyét a japán piaczok elhóditásáért felkelteni. A fejlődés Japánban a gazdaság minden ágában észlelhető. Eltekintve a régebbi idők óta meghonosodott ipari tevékenységtől, melynek termékei, mint a porczellán- és agyagáruk, fénymázozott fából, továbbá elefántcsontból, gyöngyházból, bronzból stb. készült apróáruk, selyemáruk stb. japán különlegességek czímén világszerte ismeretesek, Japán törekvése ujabban odairányul, hogy az országban mindazon iparokat megteremtse és fejleszsze, melyek az eddig külföldről bevitt iparczikkek előállitásával foglalkoznak. Ezen törekvés már eddig is szép eredményre vezetett, a mennyiben az országban az utóbbi években jelentékeny tőkebefektetések mellett a termelés különböző ágát felölelő számos ipari vállalat keletkezett. E tekintetben elégségesnek látszik Japán pamut-iparának felvirágzására utalni, mely iparágban az ország legélénkebb haladást mutatja. Ezen iparág fejlődését igazolja, hogy mig 1887. évben Japánban még csak 19 pamutfonó-telep volt összesen 69.721 orsóval, az 1896. év végén már 68 ily telep volt működésben 830.953 orsóval, melyek számának még jelentékeny szaporodása várható, miután a szükséglet a fonalakban folyton emelkedik. Az ipar fejlődésével Japán vasúthálózatának fokozatos kiépítése is karöltve járt. Az 1896. év végén a már üzemben volt vasúti vonalak hossza 2.275 angol mértföldet tett, ezenkívül azonban az emiitett időpontban még 2.146 mértföldnyi vasútvonal építése volt folyamatban, és még nagy terjedelmű vasutaknak kiépitése van tervbe véve. A vasúti hálózat eme kiegészítésével a kikötőknek az ország belsejével valé forgalma tekintetében a helyzet örvendetes javulása várható, melynek előnyeiben a külföldi kereskedelem is kiváló mérvben fog részesedni. Hasonló igyekezetet fejt ki Japán saját hajózásának emelése érdekében is azon czélzat által vezéreltetve, hogy bevitelét, de különösen felvirágzó ipara készítményeinek és az ország nyers terményeinek kivitelét az idegen hajózás közvetítésétől függetlenítse. Japán közgazdasági viszonyainak fejlődése legszembetűnőbben külkereskedelmi forgalmának folytonos és jelentékeny emelkedésében jut kifejezésre. így Japán összes be- és kivitelének értéke, mely 1868. évben még csak 26,226.515 ezüst yent (egy ezüst yen körülbelül egy arany forintnak felel meg) képviselt, az 1888. évben már 131,160.744 yenre, vagyis húsz év alatt ötvenszeresére emelkedett és azóta is folyton emelkedő irányzatot követett, a mennyiben az összforgalom értéke:
