Főrendiházi irományok, 1896. VI. kötet • 275-324. sz.
Irományszámok - 1896-290
290. szám. 43 Fiúméba. így például orosz kőolajat a kőolajfinomitó társaságok bérelt gőzősei 620.000 q. indiai és japán rizst, a rizshántológyárak bérelt hajói 430.000 q. és jutát különféle hajók 140.000 q. átlagos évi mennyiségben szállítottak Fiúméba. Ha ezen három czikknek átlag 1,190.000 q-t tevő forgalmát, melyet a jövőben sem fognak rendes járatú gőzhajók lebonyolítani, összes keleti forgalmunk 1,300.000 métermázsát tevő átlagos mennyiségéből levonjuk, azon eredményre jutunk, hogy a behozatalban rendes gőzhajózási járatok táplálására ép oly csekély mennyiségű árú kínálkozik, mint a kivitelben. Ezen csekély mennyiségek elszállításából tehát külön hajózási vállalat tetemes állami segély nélkül jövedelemre szert nem tehet, a forgalom csekély volta pedig a kiszolgálására szükséges járatok önálló berendezésével járó áldozatoknak meghozatalát nem indokolja. Ezen következtetés helyességét igazolják az osztrák Lloyd üzleti viszonyai is, mely társaság 3,000.000 forintnyi évi állami segélye és régi üzleti összeköttetései daczára is csak a legnagyobb megerőltetéssel képes magát fentartani, ámbár nemcsak a Fiuméből, hanem a Triesztből keletre menő összes forgalmat közvetíti. Ha tehát saját vállalatainknak ezen szolgálatba való belevonását kilátásba véve, a forgalom fejlődését és a Trieszttől esetleg elvonható forgalmi többletet, sőt Triesztnek közvetlen érintését is számításba vennők, még akkor sem remélhetnők, hogy hazai vállalatnak oly üzleti tevékenysége nyíljék, hogy abból tetemes állami segély nélkül magát fentarthassa. Ilyen áldozatok elvállalására az időpontot helyesen megválasztottnak nem tartom s erre való tekintettel a Fiuméből kiinduló keleti járatoknak önálló berendezését ez idő szerint annál inkább elejtendőnek véltem, mert hazai tengerhajózási vállataink egyike sem tett alkalmas ajánlatot. Az előadottakhoz képest a Fiúmén át lebonyolítandó forgalom érdekében feltétlenül szükséges járatok további fentartásáról akkép véltem legczélszerübbnek gondoskodni, hogy az osztrák Lloyd-társasággal jelenleg fennálló viszony az egyezménynek folyó évi június hó 30-án bekövetkező lejártán túl továbbra is fentartassék. Az osztrák kormánynyal e végből megindított tárgyalások alapját azon sarkalatos elv képezte, hogy egyrészt a forgalmi területeknek a magyar és az osztrák hajózási vállalatok közt történt megosztása lényegileg a jelenleg érvényes megállapodások szellemében lehetőleg továbbra is fentartassék, másrészt, hogy a Lloyd az általa az ország érdekében teljesítendő szolgálat elvállalása fejében Magyarország részéről közvetlen állami segélyezésben ne részesüljön. Az ezen alapon megindított tárgyalások, mint az előre látható is volt, nagy nehézségekbe ütköztek főkép épen azért, mert a Lloydnak bárminemű közvetlen segélyezését elvileg kizártnak kellett tekinteni, az osztrák kormány pedig utalhatott arra, hogy a Lloyd-szerződés felbontása óta a viszonyok lényegesen megváltoztak. Akkor az osztrák kormány azon kényszerhelyzet előtt állván, hogy a Lloyd válságos helyzetén gyorsan segíthessen, a szerződés felbontásának elérhetése végett áldozatok hozatalára el volt készülve és aránylag igen csekély ellenszolgálmány biztosításával meg kellett elégednie. Most azonban csak úgy köthetne ujabb egyezményt, ha a Lloyd által Magyarország érdekében teljesítendő szolgálatok fejében elfogadható kárpótlást volnának hajlandók nyújtani. Az osztrák kormánynyal 1906. évi deczember hó 31-ig terjedőleg, vagyis az osztrák kormány által a Lloyddal kötött szerződés megszűnéséig való hatálylyal létesített és a jelen indokolás 1. mellékletét képező egyezmény mindazonáltal reánk nézve az adott viszonyok közt 1./. minden irányban igen kedvezőnek mondható, a mennyiben annak határozatai a jelenlegi helyzetet nemcsak, hogy nagyban és egészben fentartják, hanem több tekintetben igen lényegesen javítják. 6.
