Főrendiházi irományok, 1896. IV. kötet • 130-179. sz.
Irományszámok - 1896-132
50 132. szám. Az intézmény fejlesztése és a közönség számára mindinkább hasznavehetőbbé tétele érdekében, 1883. évi június hóban, az akkori közmunka- és közlekedésügyi minister, a budapesti távbeszélő-hálózatnak a m. kir. központi távirdahivatallal összekötését s a táviratoknak távbeszélőn fel- és leadását, 1884. évi november hóban pedig nyilvános távbeszélő-állomásoknak berendezését engedte meg. Mind a két engedély csak időlegesen és az engedélyokmánytól függetlenül bármikor visszavonható hatálylyal adatott. Puskás Tivadar engedélyes, részben a bu'dapesti távbeszélő-hálózat létesítéséből és fejlesztéséből eredő kiadások folytán, miután magára a távbeszélő-hálózatra kölcsönnek felvétele az engedélyokmányban meg volt tiltva, eladósodott és zavarok közé jutott. E 'ért Puskás Tivadar a vállalathoz üzlettársakat keresett s azokkal egyesült. Ezek kérelme folytán az engedélyokmányt 1885. évi október hó 21-én az akkori közmunka- és közlekedésügyi minister a »Budapesti telefon-hálózat Puskás Tivadar és társai« czég alatt bejegyzett közkereseti társaságra ruházta át. Puskás Tivadar, a közkereseti társaságban volt üzlettársaival, 1887. évi május hóban újabb szerződésre lépett ; de mivel az újabb szerződés ministeri engedély nélkül jött létre, az akkori közmunka- és közlekedésügyi minister azt semmisnek nyilvánította s felhívta Puskás Tivadart, hogy terjeszszen elő javaslatot, mely alkalmas legyen arra, hogy a vállalat ügyei minden irányban rendeztessenek. Ezen felhivás után felvett tárgyalás eredményeként jött létre 1887. évi augusztus hó 31-én azon bérleti szerződés, mely mai napig az államkincstár és a budapesti állami távbeszélőt bérlő vállalat közt fennálló jogviszonyok alapját képezi s melynek megkötését az akkori közmunka- és közlekedésügyi minister, tárczája 1888. évi költségvetési előirányzatához beterjesztett jelentésében (35—37. lap) az országgyűlésnek is tudomására hozta. Ezen szerződés határozatai értelmében Puskás Tivadarnak megengedtetett, hogy az akkor még az ö, illetve a közkereseti társaság tulajdonát képező budapesti távbeszélő-hálózat állagának és jövedelmeinek lekötése mellett, a pesti magyar kereskedelmi banktól 650.000 forintnyi, a kamatok beszámításával félévenként 22.750 forinttal 30 év alatt törlesztendő kölcsönt vehessen fel, melyből 50.000 frtot tartalék- és biztosítéki alapul letett. Az addig fennállott engedélyi viszony bérleti viszonynyá alakíttatott át, a mennyiben Puskás Tivadar az imént emiitett törlesztési kölcsönnel megterhelt budapesti távbeszélő-hálózatot, minden vételár vagy kártalanítás nélkül, az állam tulajdonába és birtokába adta át; viszont azonban az neki a kölcsön törlesztésének időtartamára, azaz 1917. évi augusztus hó 31-éig bérbe adatott. Biztosíttatott a bérlő, illetve a kölcsönt nyújtó pénzintézet, hogy a bérlet tartama alatt, illetve a törlesztési kölcsön teljes visszafizetése előtt, sem maga az állam nem létesit, sem másnak nem ad engedélyt oly vállalat létesítésére, mely akár a jelen telefonrendszer alkalmazásával, akár bármely új találmány felhasználásával a székes főváros és Újpest területén belől távbeszélésre használható, vagy a jelenlegi telefon-hálózatra nézve versenyüzletet képezne. Puskás Tivadar kötelezte magát, hogy bér fejében fizet az államkincstárnak: 1901. évi május hó végéig 5°/o-ot, 1901. évi június hó 1-tól 1917. évi augusztus hó 31-éig 10°/o-ot, az elegy- (brutto) előfizetési díjakból; fedezi a kezelési, fentartási és javítási költségeket; törleszti a 650.000 frt kölcsönnek kamatait és törlesztési részleteit; fedezi a hálózat további fejlesztésével járó kiadásokat s évenként legalább 200 új jelentkező előfizetőt bekapcsol. Beleegyezett Puskás Tivadar, hogy az előfizetési díjak évi 180 frtról évi 150 frtra, illetve a díjmérséklésre jogosított előfizetőknél évi 90 frtról évi 75 frtra leszállittassanak. Puskás Tivadar bérlő, — részben még a korábbi időből fenmaradt zavart pénzviszonyai miatt, a budapesti távbeszélő-hálózatnak czélszerű és kívánatos fejlesztésében korlátozva lévén,
