Főrendiházi irományok, 1896. IV. kötet • 130-179. sz.
Irományszámok - 1896-132
139. szám. 51 ismételten folyamodott, hogy a bérleti jogot részvénytársaságra ruházhassa át. Puskás Tivadar folyamodványai alapján megindított tárgyalások eredményeként létrejött az 1890. évi márczius hó 31-én kelt pótszerződés, melyben megengedtetett Puskás Tivadarnak, hogy a bérleti jogot részvénytársaságra ruházhassa át. A részvénytársaság alaptőkéje 600.000 írtban állapíttatott meg, mely tőkeösszeg, — minthogy a hálózat továbbfejlesztésével járó kiadások a bevételekből voltak fedezendők, — tisztán csak a bérleti jog ellenértékét képezte. Kiköttetett, hogy az 1887. évi augusztus hó 31-ikén kelt alapszerződés értelmében letett 50 ezer forint .'cülön biztosíték, a bérleti időtartam lejártával vagy a bérletnek netalán korábbi megszűnésekor az államkincstár feltétlen és korlátlan tulajdonába száll át. — Köteleztetett a bérlő vállalat, hogy a budapesti távbeszélőhálózat előfizetőinek az interurbán távbeszélő összeköttetések használatát, továbbá a Budapest környékén levő községekben létesitett állami távbeszélő-berendezések előfizetői és a budapesti távbeszélő-hálózat előfizetői közt beszélgetést, — mérsékelt díjszabás mellett közvetítse. Kiköttetett, hogy a részvénytársaságnak más társasággal való egyesülése, kartell-szerződések megkötése, az alaptőke leszállítása vagy felemelése, a bérlet átruházása, a társaság feloszlása és a felszámolók kirendelése s az alapszabályok módosítására vonatkozó közgyűlési határozatok csak akkor emelkednek érvényre, ha azok a kereskedelemügyi és pénzügyi ministerek által jóváhagyattak. Fentartatott a kereskedelemügyi minister részére a 3—5 tagú igazgatóság és a 4 tagú felügyelő-bizottság egy-egy tagjának kinevezése. A budapesti távbeszélő-hálózat előfizetői által emelt panaszok folytán, az akkori kereskedelemügyi minister 1890. évi február hóban felhivta a bérlőt, hogy: a hálózatnak akkor fennállott 6 kapcsoló hivatala helyett az összes előfizetőket a székes főváros budai oldalán egy, pesti oldalán pedig két kapcsoló hivatalba egyesítse; a hálózat vezetékeit helyezze át egységes tartó szerkezetekre, az épületek tetőzetére. Ezen intézkedés végrehajtása egyidőre a helyi forgalomban tűrhető állapotot teremtett. Időközben azonban a magyar törvényhozás és kormány még idejében felismerte a távbeszélésnek, a közlekedési intézmények eztn legújabb vívmányának fontosságát és azt, hogy a közhasználatra szánt ilynemű intézeteket az állani kezéből kiengedni nem lehet. Ezért nemcsak az interurbán távbeszélő összeköttetésekre nézve megdönthetetlen e'v gyanánt állította fel azt, hogy azok csakis állami költségen építhetők és csakis államilag kezelhetők, de a vidéki városokban meglevő közhasználatú távbeszélő-hálózatokat is igyekezett rendre az állam részére megváltani. Minthogy pedig a budapesti távbeszélő-hálózatnál gyakorlati tapasztalat volt, hogy az egy huzalra megépített távbeszélő-hálózatnál fellépő áthallás nemcsak a beszélgetések megértésére hat nagy mértékben zavarólag, hanem még az sincs kizárva, hogy a beszélgetést hívatlan felek is kihallgathatják és megérthetik, — ezen visszásságok kikerülése érdekében az interurbán távbeszélő összeköttetések kezdettől fogva kettős huzalai építtettek meg és a vidéki városok távbeszélő-hálózatai is fokozatosan ktttős huzalúakká alakíttattak,' illetve alakittatnak át. Ily módon egyrészről a budapesti távbeszélő-hálózat, másrészről az interurbán távbeszélő összeköttetés és a vidéki távbeszélő-hálózatok műszaki berendezései között bizonyos disparitás, illetve a szükséges Összhang hiánya következett be, — a mi első sorban az interurbán forgalomban zavaróla? hatott a budapesti távbeszélő-hálózat előfizetőinek beszélgetéseire, de másod sorban a budapesti távbeszélő-hálózattal szemben, a helyi forgalom tekintetéből is fokozottabb igények támasztására adott alkalmat. Ennek folytán a budapesti távbeszélő-hálózat előfizetői, az említett hátrányok miatt folytonosan megújuló panaszokkal kezdettek ismét fellépni, — melyek lehető orvoslása iránt hivatali elődöm a szükséges intézkedéseket megtette 7»