Főrendiházi irományok, 1896. IV. kötet • 130-179. sz.

Irományszámok - 1896-131

44 131. szám. Ezen szakasz kiterjeszti a főnaplót a számadó hivatal összes bevételeire és kiadásaira, hogy az a zárlat alkalmával a hivatal összes pénzkészletét egy összegben tüntesse elő és az eddig létezett kivételek megszűnjenek. A főnaplónak más czélja nincsen, mint a pénztár összes kezelését egybefoglalni és ez által lehetővé tenni, hogy a pénzkészlet minden pillanatban, de különösen a napi zárlatnál könnyen és a nélkül állapittathassék meg, hogy valamennyi tárcza-naplót és alnaplót lezárni kellene, s miután a főnapló eddig épen ezen czélnak nem felelt meg, a mennyiben a kezelésnek bizonyos részét nem tartalmazza, a 70. §-ban oly határozmány vétetett föl, mely szerint a főnapló a pénztár összes kezelését magában foglalja. Hl. FEJEZET. A számvevőségek szolgálata. Az e szakaszokban foglalt javaslat szerint a számvevőségek j&uőre személyes ügyeikre nézve a ministerek közvetlen rendelkezése alá volnának helyezve és a számviteli ellenőrzés tekintetében egyedül azoknak lennének felelősek oly czélból, hogy részükre e téren eléggé szabad működési kör és a kellő önállóság biztosittassék. A ministerek parlamentáris elfoglaltságuk mellett főleg a közigazgatási irányelvek kitűzése, a közérdekű intézkedések érdemi megfontolása és az egész tárczakezelés főfelügyelete által levén mél­tóan igénybe véve, nem lehet egyszersmind feladatuk az, hogy az administratio apróbb, de eléggé fontos részleteivel is személyesen foglalkozzanak, és ezért szükségök van oly közegre, a mely a ministerrel szemben saját közvetlen felelősségének terhe alatt ügyeljen arra, hogy az intéz­kedések a költségvetési törvénynek végrehajtása közben a törvényeknek, szabályrendeleteknek minden tekintetben megfeleljenek. —- E közeg a számvevőség, mely szakértő közreműködése folytán a ministeriumoknak és az igazgató hatóságoknak lényeges és nélkülözhetlen segéd­kezést nyújt, de megszűnik a minister őrszeme lenni azon pillanatban, melyben saját személyes ügyeire nézve épen azon főbb tisztviselőknek rendeltetnék alá, a kiknek hivatalos intézkedéseit ellenőrizni köteles, és mert épen a ministeri felelősség elve megköveteli, hogy a számvevőség ne lehessen akaratnélküli eszköz. Attól tartani, hogy a számvevőségeknek függetlenebb állása a ministeri ügyosztályokkal, illetve igazgató hatóságokkal súrlódásokat idézne elő, nem lehet, mert a számvevőség a tör­vényekben és szabályokban gyökerező intézkedéseket nem kifogásolhatja, ezekkel össze nem egyeztethető intézkedések pedig a függetlenebbé tett számvevőség nagyobb nyomatékkal biró felszólalása következtében egyáltalán nehezen fognak előfordulhatni. A számvevőségek függetlenebb állásba helyezése a ministerek teendőit sem szaporítaná, mert azon hatáskör, mely a számvevőség személyes ügyeire vonatkozólag jelenleg a minis­terium egy ügyosztályára van ruházva, egyszerűen átruháztatnék a számvevőség igazgatójára. Végre nem szenved kétséget, hogy a számvevőségek működése és különösen az általuk teljesítendő nagyfontosságú ellenőrzés hatályossága szilárd alapra csak úgy fektethető, ha azoknak szolgálati viszonyait elvileg a törvény szabályozza. A számvevőségi személyzet fegyelmi ügyeit illetőleg a 91—94. §-okban foglalt hatá­rozmányok nagyrészt megfelelnek az ez irányban ma is fennálló, részben törvényileg meg­állapított szabályoknak. Az ezektől való eltéréseket a számvevőségek személyzete személyes ügyeinek függetlenebbé tétele (87—90. §§.) teszi szükségessé. Jelesül az eltérés a pénzügyi közigazgatási szervezet változtatásáról szóló 1889. évi XXVIII-ik törvényczikknek a fegyelmi eljárásra vonatkozó s a pénzügyi hatóságok mellé rendelt számvevőségek személyzetére nézve 70. §.-hoM. 87—90. §§.-7u>t. 91-94 §§.hoz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom