Főrendiházi irományok, 1896. IV. kötet • 130-179. sz.

Irományszámok - 1896-177

177. szám. 287 2-ik melléklet a 177. számú irományhoz. Indokolás, „a hazai pénzintézetek által kibocsátott némely kötvények biztosításáról" szóló törvényjavaslathoz. A záloglevelek biztosításáról szóló 1876. évi XXXVI. törvényczikk megalkotása által a törvényhozás közhiteli szempontokból arra az alapra helyezkedett, hogy a záloglevelek teljes törvényes biztosítást nyerjenek. Nyerjenek az által, hogy egyrészt a hitelt kereső és a hitelt nyújtó között közvetítő és zálogleveleket kibocsátó intézet számára megjelöltettek azok az alapok, a melyeken, és azok a határok, a melyeken belül jelzálogkölcsönöket engedélyezhetnek és zálogleveleket bocsáthatnak ki, másrészt kimondatott az az elv, hogy a záloglevelek összeségének biztosítására szolgálnak a kibocsátó intézet összes, jelzálogilag biztosított kölcsönkövetelései, a melyek alapján záloglevelek bocsáthatók ki. Ezenkívül köteleztettek a jelzálogintézetek a záloglevelek külön biztosítására szolgáló, az intézet egyéb vagyonától elkülönítve kezelendő és meghatározott befektetési módokhoz kötött biztosítási alapot létesíteni. A mig, a hitelgazdaság fejletlenebb korában, a reálhitelbeli igények azt a kielégítési eszközét, a melylyel a hitelintézetek a kölcsönt keresők és a kölcsönt nyújtók között kötvények kibocsátása utján közvetítenek, kizárólag a záloglevél képezte, az emiitett törvény anyagán túlterjedő más rendezés szüksége nem mutatkozott. Még az 1889. évi XXX. törvényczikkben foglalt intézkedéseket sem tekinthetjük elvi újitásnak. Igaz, hogy e törvény az értékpapírok egy újabb nemét, a magyar földhitelintézetnek u. n. vizszabályozási és talajjavitási zálogleveleit honosította meg, a melyek kibocsátási alapját a szó szoros értelmében dologi teher természetével felruházott vizszabályozási és talajjavitási kölcsönök képezik. De ezek az értékpapirok is záloglevelek, a melyek a jogi biztosítás tekintetében kifejezetten az 1876. évi XXXVI. törvényczikk rendelkezései alatt állanak. A záloglevélügynek a most idézett törvényben foglalt rendezése teljesen bevált, a hazai részvénytársaságok és szövetkezetek által kibocsátott zálogleveleket a forgalom készségesen vette fel, mint a tőkeelhelyezésre kiválóan alkalmas értékpapírokat. A gazdasági és forgalmi élet általános fejlődésével kapcsolatban azonban újabb igények keletkeztek, a melyek záloglevelek kibocsátása utján az említett törvény által felállított ismérvek hiánya miatt ugyan nem voltak kielégíthetők, de oly alapokat szolgáltattak, a melyek úgy belső biztosságuknál, mint tekintélyes számuknál fogva teljesen jók arra, hogy azok felhasználásával a pénzintézetek hitelpapírokat bocsássanak ki.