Főrendiházi irományok, 1896. IV. kötet • 130-179. sz.
Irományszámok - 1896-177
288 177. szám. Ilyenek a törvényhatóságok és községek hiteligényei, a mely igények kiválóan közigazgatási, közgazdasági és culturalis létesítmények által keletkeztek, nemkülönben a vizi társulatok ama hitelszükségletei, a mely szükségletek vagy még a fönnebb emiitett 1889. évi XXX. törvényczikk megalkotása előtt keletkeztek, vagy a most emiitett törvényben megállapított egyik-másik kellék hiánya miatt a földhitelintézetnek vízszabályozási záloglevelei útján kielégitést nem nyerhettek. Ez igények kielégítésére a nevezett testületek és társulatok kölcsönöket a pénzintézetektől akkép vettek fel, hogy ezek az intézetek a piaczra — községi kötelezők, kamatozó kötvények, nyereménykötvények neve alatt — új czímlet-kategoriát hoztak. A pénzpiaczon ezek a czímletek ma már általánosan ismert értékpapírok, összforgalmuk 1896. végén a 170 millió forintot meghaladta. Igen jelentékeny hiteligények keletkeztek továbbá a h. é. vasúti ügynek az utóbbi években végbement s még folyton tartó, nagyobb arányú fejlődése folytán is. Ezen, közgazdasági szempontokból is teljes figyelmet érdemlő hiteligényeknek közvetett kielégítési eszközeként ismét egy új czímlet-nem honosult meg. A helyi érdekű vasúti részvénytársaságok ugyanis az épitési és üzembe helyezési költségek legnagyobb részét, valamint a vállalat fejlődése folytán később esetleg felmerülő nagyobb befektetési költségeiket is elsőbbségi részvények, kölcsönkötvények s elsőbbségi kötvények kibocsátása utján szerzik be. — Ezek az elsőbbségi részvények azonban az üzleti feleslegnek a vasút fennállása első éveiben rendesen csekély volta miatt, a kölcsönkötvények és elsőbbségi kötvények pedig e kötvényeknek rendszerint kisebb mennyiségénél fogva alig alkalmasak arra, hogy közvetlenül piaczra hozassanak. Minthogy egyrészről a nyilt piacz az emiitett értékpapírokat nem igen hajlandó felvenni, másrészről azért, hogy a h. é. vasúti czímletekbe fektetett töke mihamarább mobilizáltassék s ismét a közgazdaság szolgálatára lehessen, a forgalmi élet úgy segített magán, hogy a h. é. vasutak elsőbbségi részvényei, kölcsönkötvényei és elsőbbségi kötvényei, valamint az ezekre adott kézi zálogkölcsönök alapján egy, a kibocsátó intézet egyéb vagyonával s hitelével is támogatott, új kötvény-nemet hozott forgalomba, mely kötvénynem — a h. é. vasutak szóban forgó czímleteinek és az ezek alapján kibocsátó intézetnek bevonásával — közvetítőként szolgál a tőkebefektetőt s kölcsönt kereső vasúti vállalat és a tőkét befektető s kölcsönt nyújtó nagyközönség között. Ilyen kötvény az 1896. év végéig már 8 millió frtnyi névértéken felül került a forgalomba. Sem az u. n. községi kötvények (kamatozó kötvények, nyereménykötvények), sem a vasúti kötvények biztositása tekintetében ez idő szerint törvényes intézkedéseink, oly értelemben, a minőben a záloglevelek tekintetében fennállanak, nincsenek. A ma már közforgalom tárgyát képező u. n. községi kötvények (kamatozó kötvények, nyereménykötvények) és vasúti kötvények tisztán a kibocsátó intézetek alapszabályaiban foglalt rendelkezések alapján bocsáttatnak ki s az értékpapírok becse egyedül a kibocsátó intézetek vagyoni helyzete és bizalmat érdemlő volta alapján mérlegeltetik. Habár sem az a körülmény, hogy az intézetek a kötvények kibocsátásánál alapszabályaikat folyton szigorúan megtartják, sem a z intézetek vagyoni állása soha kétségbe nem vonatott, az, hogy zálogleveleink a törvényhozásnak fönnebb emiitett intézkedésével törvényes biztositást nyertek és hogy az emiitett kötvények forgalomba hozatalánál, hasonlóan a záloglevelek kibocsátási alapjához, a kibocsátó intézetek által megszerzett követelések, illetőleg értékek képezik a kibocsátás alapját, az érdekeltek körében azt a kívánságot érlelte meg, hogy ezek a kötvények is hasonló törvényes biztositást nyerjenek. E kívánság teljesítését kiváló gazdaságpolitikai indokoknál fogva czélszerünek és szükségesnek tartom.
