Főrendiházi irományok, 1896. IV. kötet • 130-179. sz.
Irományszámok - 1896-160
160. szám. 199 5. A bizottság s pedig akár a felszólalásokat tárgyalja, akár az évi lajstromok összeállításával foglalkozik, — mindig zárt ülésben szavazattöbbséggel végérvényesen határoz. (16. §.). A bizottság hatásköre hozza magával, hogy az alaplajstromokba felvett egyének képességét megvizsgálja; ezt az igazságszolgáltatás érdeke követeli meg, mert csak ily módon lesz oly esküdtszék egybeállítható, melyre az Ítélkezést nyugodtan lehet bizni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az egyes polgérok képességének a bizottság részéről történt kritikáját a nyilvánosság piaczára vigyük; ez egyértelmű volna azoknak oknélküli pellengérre való állításával, kik az évi lajstromokba nem vétettek fel. Ez okból a jogos magánérdek azt követeli, hogy a bizottság zárt ülésben tárgyaljon. A bizottság határozata végérvényes ; az ellen tehát semminemű jogorvoslat sem használható. Ausztriában a felszólalások tárgyában hozott határozat ellen panaszszal élhetnek ugyan az érdekeltek (13. §.), ámde ott a felszólalást a községi bizottság intézi el s a panasz az évi lajstromokat egybeállító tőrvényszéki bizottsághoz megy, vagyis ahhoz, mely a javaslat szerint első és utolsó fokban elintézi a felszólalásokat. Hogy a javaslat rendelkezéseiben több a biztosíték, az nyilvánvaló. Ugyanis a községi bizottság már csak azért sem bizható rneg a felszólalások elintézésével, mert annak tagjai nem állanak a képzettség ama fokán, mely egy ilyen felülvizsgálati eljáráshoz megkívántatik. Ehhez járul az a körülmény, hogy eme rendszer mellett a 'bizottság tulaj donképen önmagának eljárását Uralja felül, mert a községi bizottság állítja egybe az alaplajstromokat és ugyanez határoz a felszólalások tárgyában is. Hátránya végül ennek a rendszernek az, hogy a törvényszéki bizottság elé csak azok az esetek kerülnek, melyekben a felszólalás elintézése ellen panasz adatott be ; tehát a panaszszal meg nem támadott határozatok törvényességét és helyes voltát a törvényszéki bizottság felül nem bírálhatja ; s így a képzettség tekintetében meglehetős alacsony fokon álló községi bizottság esetleges szabálytalan eljárását a nagyobb biztosítékokkal szervezett törvényszéki bizottság nem ellenőrizheti. Ha ezzel szembeállítjuk a javaslat rendszerét, mely szerint a községi bizottságok hatáskörébe csakis az esküdtképes egyének összeírása tartozik, ellenben a felszólalások elintézése a törvényszéki bizottság hatáskörébe utasittatik, önként kidomborodnak a javaslat előnyei, melyek szerint a javaslat sokkal több garantiát nyújt a felszólalások elintézésének megbízhatósága tekintetében, mint az osztrák törvény. 6. A javaslat ama rendelkezései : mely szerint a kiválasztott esküdtek betűsoros rendben, külön lajstromba (főlajstrom), a helyettes esküdtek szintén külön lajstromba (helyettes lnjstrom) írandók; továbbá, hogy az évi lajstromok a bizottság tagjainak aláírása, a hivatalos pecséttel való ellátás és kinyomatás után, a kir. Ítélőtábla elnökének, a kir. főügyésznek, községi bíráknak és kerületi elöljáróknak megküldendők, lényegileg ügyviteli jellegű szabályok ugyan, mindazáltal fontosságánál fogva czélszerű ezeket is törvényhozás útján szabályozni (17. §. 1., 2. bekezdés). Nagyobb horderejű már a 17. §. 2., 3. bekezdésének rendelkezése, mely az időközi változások bejelentéséről s a lajstromok megfelelő kiigazításáról szól. Miután az évi lajstromokat halálozás, lakóhelyváltozás, továbbá oly, időközökben fölmerült körülmények miatt, melyektől az esküdtképesség függ, esetről-esetre ki kell igazítani, ennélfogva a javaslat a polgármestereknek, községi biráknak és a kerületi elöljáróknak kötelességükké teszi, hogy a jelzett körülményekről esetről-esetre jelentést tegyenek a törvényszék elnökének, a ki az évi lajstromok helyesbítése iránt végérvényesen határoz; s a helyesbítéseket az aláírásával és hivatalos pecsétjével ellátandó záradékokban részletesen felsorolja (17. § 3., 4. bek.). Az időközi változásokra vonatkozó jelentéstétel szükséges volta oly kétségtelen, hogy
