Főrendiházi irományok, 1896. IV. kötet • 130-179. sz.

Irományszámok - 1896-160

200 160. szám. azt indokolni teljesen fölösleges; fontosabb kérdés azonban az, hogy az időközi változások tárgyában ki határozzon. A nénet törvény az időközi változásokról csak a Schöffékre vonatkozólag (52. §.) rendelkezik; az esküdteknél azonban csak a mentő okok érvényesítését s a megjelenésben való akadályozások elintézését szabályozta, kijelentvén, hogy addig, mig az esküdtbiróság ülésszaka meg nem kezdődött, e tárgyban az esküdtbirósdg elnöke határoz (94. §.). Francziaor szagban az időközi változásokról a békebiró köteles jelentést tenni a törvényszék elnökének; a lajstromok kiigazítása tárgyában azonban a törvényszék határoz (1872. november 21-iki törvény 17. §-a és a Gode d'instruction crim 390. §-a). Ausztriában az időközi változásokról a községi elöljárók az elnöknek tesznek jelentést, a ki a jelentések alapján az évi lajstrom kiigazítása tárgyában végérvényesen határoz (16. §. második bek.). A javaslat részben az osztrák törvény álláspontjára helyezkedett. Tette pedig ezt azért, mert itt oly esetek elbírálásáról van szó, melyekhez kétség nem fér; s melyeket az alap lajstrom összeálitásánái a községi, városi vagy kerületi bizottság vizsgál meg (9. §. első bek.), mennyiben csak azokat veszi fel, kik a 4. §. értelmében esküdtek lehetnek és az 5. és a 6. §-ok kizáró rendelkezései alá nem esnek. Ha tehát e kérdésben a községi bizottság határozhat, a hasonló tárgyú változások elhirálását teljesen nyugodtan bizhatjuk a törvényszék elnökére akkor, midőn már az évi lajstromok egybe vannak állítva. Nem merülhet fel kontrovers kérdés akkor sem, midőn a mentességi jog érvényesítéséről van szó, mert a törvény a mentességi eseteket világosan meghatározza; s mert az alaplajstromokat egybeállító bizottság köteles a mentesség okát feltüntetni annál, a kit az megillet (9. §. 2. bek.), következé§kép itt nem is érdemleges határozatról, hanem inkább formális jellegű, nyilvántartói intézkedésről van szó, a mit a pártatlan, a jogászi képzettség magasabb színvonalán álló elnök hatáskörébe bátran utalhatunk. Szolgálati lajstrom (19—21. §-ok). Eltekintve Angliától és Skótországtól, hol a szolgálati lajstromot a sheriff, illetőleg a clerk állítja egybe, mindenütt, még Francziaországban is, tisztán birói tagokból áll az a bizottság, melyre a szolgálati lajstrom egybeállítása bizva van. À javaslat annál kevésbé intézkedhetett ezzel ellenkezőleg, mert a legközelebbi ülésszakra szóló szolgálati lajstrom betöltését a bíróság belső ügyének tekinti. A javaslat teljes mértékben méltányolja ugyan a tudatos kiválasztásnak jó hatását az esküdtszék minőségére; de azt az esküdtszék függetlenségének és elfogulatlanságának veszélyeztetése nélkül az évi lajstromok egybeállításán túl ki nem terjeszthette s erre inditó oka sem lehetett, mert ha az évi lajstrom egybeállítására hivatott bizottság megtette kötelességét, ha az évi lajstromokba felvett egyének mind kiválóan alkalmas férfiak, akkor további kiválasztásra szükség nincs ; abban az esetben pedig, ha az évi lajstromokban kevésbé alkalmas esküdtek is jutottak be, ezek, ha a szolgálati lajstrom kiválasztással lenne betöltendő, okvetetlenül a későbbi ülésszakokra maradnának vissza, s ez az eredmény azután egyfelől a későbbi ülésszakokban eljáró esküdtbiróságok szinvonalat sülyesztené le, másfelől az igazságszolgáltatás egyöntetűségét is veszélyeztetné. Az ülés nyilvánosságát a javaslat a művelet tisztaságának garantiájául rendeli. Az esküdtszéki szolgálat könnyítése czéfjából a javaslat csak annyi esküdtet rendel a szolgálati lajstromba felveendőnek, a mennyi az esküdtszék megalakításához a bűnvádi perrendtartásról szóló törvény 338. §-a szerint, szükséges. Ez a létszám a czélnak megfelelő marad még abban az esetben is, ha az az érvényesitett kizáró és mentő okok miatt leapadt. A második és a további ülésszakok számára szükséges szolgálati lajstromok kisorsolásánál azok neve, a kik ugyanannak az évnek korábbi ülésszakában esküdtszéki szolgálatot