Főrendiházi irományok, 1896. IV. kötet • 130-179. sz.
Irományszámok - 1896-147
94 147. szám. kölcsönére nézve elvállalta. Ez utóbbi kedvezmény csak annyiban jelent az államkincstárra nézve újabbi megterheltetést, a mennyiben az emiitett évi hozzájárulás a 12 millió forintos kölcsön törlesztési idejéből az új kölcsön felvételekor még hátralevő évek helyett újabbi teljes 50 éven át lesz fizetendő, illetve viselendő. Ezen állami támogatások indokolásául bátorkodom az általános indokolásban ide vonatkozólag már kifejtettekre hivatkozni. Ugyanezen szakasz harmadik bekezdése kimondja az 1885 ; XXVII. törvényczikk 6, §-ának analógiájához képest, hogy a kölcsön annuitásainak az adóvisszatérités és az állami hozzájárulás által nem fedezett része a társulat érdekeitjeire egyénenként kivetendő és az így kivetett járulékoknak biztositja az 1883 : XLIV. és 1885 : XXIII. törvényczikkben körülirt elsőbbséget, valamint az egyenes adók módjára leendő beszedés és behajtás kedvezményét. Ezek a kedvezmények indokolást nem igényelnek, miután bármely vizszabályozó társulat élhet velük a vízjogi törvény értelmében. Végül ugyanezen szakasz utolsó bekezdése az iránt intézkedik, hogy a kölcsön első évi kamat- és tőketörlesztési járulékának fedezésére esetleg nem szükségelt adó visszatérítési összegek szintén a társulati terhek apasztására használtassanak fel. A 6. §. első bekezdése értelmében ugyanis az újonnan megállapítandó adóvisszatéritések a társulat részére 1898. évi április hó elsejétől kezdve fognának íolyósittatni.— Minthogy azonban nincs kizárva az az eset, hogy a kölcsön felvétele, illetve törlesztésének megkezdése az e tekintetben contemplait időpontnál későbbi időpontban következik be, vagy hogy az újonnan liquidálandó adóvisszatéritési összegek egy része a társulatot az 1881 : évi XLII. törvényczikk rendelkezései értelmében már 1898. évi április elsejét megelőző időponttól számítva fogja megilletni ; szükségét láttam annak, hogy az így esetleg rendelkezésre maradó adóvisszatérités! részletek hovaforditása iránt maga a törvény intézkedjék. A 7. §. a kölcsönjárulékokra vonatkozó egyetemleges kötelezettséget, valamint az egyénenként kivetendő járulékok esetleges telekkönyvi biztositását illetőleg az 1885. évi XXVII. törvényczikk 7. §-ával azonos intézkedéseket tartalmaz. A 8. §. első bekezdése magában foglalja a kölcsönre nézve az állam által vállalandó közvetett garantiát, mely abban állana, hogy az állam kötelezve lenne a tartalékalapot mindenkor oly magasságban fentartani, esetleg minden esedékesség előtt sajátjából oly összegre egészíteni ki, hogy a kölcsön kamatainak és törlesztési járulékainak fizetése biztosítva legyen. Tekintve, hogy ugyanezen kötelezettséget az állam az 1885. évi XXVII. t.-cz. 8. §-ában már az ezen törvény alapján felvett 12 milliós kölcsönre nézve is elvállalta, itt is csak annyiban van új kedvezményről, illetőleg az államnak újabb megterhelteléséról szó, a mennyiben az itt tervezett kölcsön névértéke és annuitása az 1885. évi XXVII. t.-cz. alapján felvett 12 milliós kölcsön névértékénél és annuitásánál nagyobb lesz; a mennyiben továbbá az új kölcsönre vonatkozó garantia a felvételtől számított újabb 50 éven át lesz viselendő, holott a 12 milliós kölcsön törlesztési idejéből eddig már 12 év lejárt. Az elvállalandó garantia egyébként az államra anyagi terhet tényleg alig képez; miután a kölcsön után kivetendő járulékokat saját közegei által fogja behajtatni és így módjában áll elejét venni annak, hogy a tartalékalapnak oly mértékű csökkenése álljon be, hogy az állam részérőli kiegészítés váljék szükségessé. A szakasz két következő bekezdése az 1885: XXVII. t.-cz. 8. §-ából átvett intézkedéseket tartalmaz arra nézve, hogy a tartalékalap sem bírói, sem közigazgatási utón más, mint a javaslat által kijelölt czélra lefoglalható ne legyen ; továbbá, hogy az esetleg kibocsátandó kötvények az állam kötelezettségeinek elismeréséül a társulat ministeri biztosa által is aláírassanak.
