Főrendiházi irományok, 1896. II. kötet • 63-110. sz.
Irományszámok - 1896-64
64. szám. 21 A gőzösökre nézve e tekintetben megállapított határokkal szemben a vitorlás hajókra a bérleti rendszer korlátlanul alkalmaztatik, miután vitorlahajózásunk mai szomorú kereseti viszonyai mellett, hosszújáratú vitorlás hajóink sokszor rövidebb tartamú — nevezetesen gyakran a földközi tenger kikötőibe irányuló utakat is tesznek, melyeken a bérleti rendszert előnynyel vehetik igénybe. A bérleti dij a megfelelő illetéknek csak kétszeres összegében állapíttatott meg, mely csekély áldozat mellett TÍ bérleti rendszer különösen a kisebb vitorlásoknak fog jelentékeny kedvezményt nyújtani. 10. §. A belföldiekkel egy tekintet alá nem eső idegen hajók illetéke, mely a fennálló törvény 4. §-ában tiszta tonnánként 1 forint 50 krban van megállapítva, a jelen §-ban a törvényjavaslat általános irányából folyólag egy forintra szállíttatik le. Ezen illetékmérséklés azonban gyakorlati jelentőséggel nem bír, miután ily hajók kikötőinkben megfordulni nem szoktak. 11. §. Ezen §. a jelenlegi törvény 9. §-ától csak annyiban terel, hogy a kikötői illeték kiszabása körül netán felmerülő vitás kérdések tekintetében a felebbviteli hatóságokat is megállapítja. 12. §. Ezen §. szerint a segélyalapok javára az eddigi törvényben megállapított 10°/o helyett a kikötői illetékek 20°/o-a fog jutni, a mi indokolását találja abban, hogy vitorlahajózásunk folytonos hanyatlása miatt évről-évre szaporodik azon Ínséges tengerészek száma, kik a tengerészeti segélyalapokat kezelő bizottságoknál segélyezésért jelentkeznek, mely fokozott igényeknek az aránylag csekély eszközök felett rendelkező tengerészeti segélyalapok már régóta nem felelhetnek meg kellő mérvben.—- Ennélfogva okvetlenül szükségesnek látszik, hogy az emiitett tengerészeti segélyalapok, melyeknek a kikötői illetékből javukra eső hányad képezi fő jövedelmi forrását, ezen hányad méltányosabb kiszabása által megfelelőbb dotálásban részesittessenek, s e mellett lehetővé tétessék azon új alap gyarapítása is, mely szegénysorsú, elaggott tengeri halászaink javára nem rég alapíttatott, azonban kellő eszközök hiányában érezhetően nélkülözött tevékenységét eddig még hivatásszerűen meg nem kezdhette. A törvényjavaslat 13. §-a szerint a törvény életbeléptetése már 1897. évi január hó l-jével terveztetik, miután az eddigi törvény alkalmazása alatt tapasztalt és fentebb előadott visszásságok mellett kikötői illetékrendszerünk reformja immár égető szükséget képez és hajózásunk és forgalmunk érdekeinek kárositása nélkül továbbra el nem halasztható. A pénzügyi eredményt, mely forgalmi viszonyainknak az eddigi törvény érvénye alatt való alakulását tekintve, a jelen törvényjavaslat határozatainak alkalmazása esetében jelentkezik, főbb vonásokban a következőkben van szerencsém ismertetni : Előrebocsátom, hogy az e részben eszközölt számitások csak viszonylagos értékkel birnak, mert azoknál az eddigi törvény hatálya alatt kifejlődött hajóforgalom adatai vétettek alapul, mig a jelen törvényjavaslatban nyújtott kedvezmények mellett hajóforgalmunk emelkedése várható s igy a tényleges pénzügyi eredmény az emiitett alapon számítottnál előreláthatólag jelentékenyen kedvezőbb lesz, — továbbá, hogy a számitások az 1893. évi hajóforgalom alapulvétele mellett eszközöltettek, mely forgalom az utolsó évek átlagos hajóforgalmának felel meg. A kikötői illetékekből az eddig érvényben levő törvény alapján az 1893. évben mindössze 241.141 frt 40 kr. folyt be, mely összeggel szemben ugyanazon forgalom mellett az új javaslat alapján a magyar államkincstár összbevétele 152.318 frt 77 kr. lett volna. Megjegyzendő azonban, hogy az eddigi törvény szerint a tengerészeti segélyalap javára eső 10°/o és 3.466 frt 41 krt tett téritmények levonásával, a kincstár javára az 1893. évben a kikötői illetékekből csak 213.560 frt 85 krnyi tiszta bevétel maradt és hasonlóan tekin-
