Főrendiházi irományok, 1896. II. kötet • 63-110. sz.

Irományszámok - 1896-64

64. szám. 19 5. §. Ezen §. csak annyiban tér el az eddigi törvény 2. §-ától, hogy az egy tonnánál kisebb töredékre nézve a tengeri kereskedelmi hajók köbözéséröl szóló 1871. évi XVI. törvényczikk 5. §-ának megfelelően 50°/o-nál állapittatik meg a határ, melyen túl ezen töredék a kikötői illetékek kiszabásánál számításba veendő. 6. §. A fentebb már emiitett fogyó scala a törvényjavaslatnak ezen szakaszában jut kifejezésre és pedig oly módon, hogy a külföldről ugyanazon naptári évben érkező gőzösök az első és második útról való érkezés alkalmával tiszta tonnánként 40 krt, a harmadik és negyedik érkezésért 30 krt, továbbá az ötödik és minden további útról érkezve 20 krt fizetnek. A belföldi kikötők közötti forgalomnak külön támogatása czéljából ezen §-ban továbbá kimondatik, hogy a belföldi kikötőkből érkező gőzösök tiszta tonnánként 15 krajczárnyi mérsékelt illetéket fizetnek. Az előadottak szerint a külföldről való első és második érkezésért megállapitott 40 krnyi illeték az eddigi törvényben kiszabott 38 krnyi maximalis illetékkel szemben némi emelkedést mutat ugyan, de ezen emelkedést sokszorosan ellensúlyozza azon — a hajózásra nézve nagy kedvezményt képviselő — illetékmentesség, melyet a törvényjavaslat az illeték lefizetése után a belföldi kikötőkben biztosit és melynek tartama a gőzösökre nézve a tengerpart kiterjedésére való tekintettel 20 napban állapittatott meg. Ezen illetékmentességet azonban feltételekhez kellett kötni, hogy parthajózást űző hajóinkat, melyek tevékenységüket csak szűkebb határok között érvényesíthetik és keresetüket csakis a parti forgalom közvetítése képezi, a többi hajók veszedelmes versenyével szemben megvédelmezhessük, a mi annál fontosabb, mert ezen rendszerint kisebb hordképességű hajók létfeltételét képezi az, hogy partvidékünk forgalmát közvetíthessék és mert nem volna méltányos és indokolt, hogy mig egyfelől ezen szomszédos forgalom fejlesztése czéljából hazai parthajózási vállalatainkat jelentékeny állami segélylyel támogatjuk, másrészt a tágabb keresetkörrel biró más hajóknak lehetővé tegyük, hogy a kedvező alkalmat megragadva, parti hajózásunkat érzékenyen károsíthassák. Ezen helyzet mérlegelése szolgált indokul azon megszorítás kikötésénél, hogy a külföldről jövő gőzhajók illetékmentessége megszűnik, illetve a 20 napi illetékmentesség tartama alatt is köteleztetnek a 15 krnyi belföldi illeték fizetésére, ha az érintett belföldi kikötők közt is forgalmat közvetitenének. Ezen megszorítás alul azonban kivétel volt engedélyezendő azon egy esetben, midőn valamely hajózási vállalat az egyik rendes járatán szállított árút vagy személyt egy másik rendes járatán szállítja tovább,—miután ez esetben figyelembe veendő azon körülmény, hogy a rendes járaton közlekedő hajó kötött menetrendjétől el nem térhet, továbbá hogy a vállalat másik járatán eszközölt ily szállitás szorosan véve nem esik a belföldi forgalom közvetítésének fogalma alá, a mennyiben az a vállalat egyik gőzöse által külföldről eszközölt szállítási műveletnek folytatását képezi. 7. §. A javaslat ezen, valamint következő §-a tárgyalja a parthajózású gőzösök részére adandó kedvezményeket. A 7. §. a kizárólag az adriai tengeren közlekedő, tehát a kisparthajózást űző gőzösök illetékkedvezményét állapítja meg. Ezen gőzösök, melyek már szerkezetöknél és csekélyebb hordképességöknél fogva sem alkalmasak nagyobb utak teljesítésére és úgy az említett okoknál, mint kisebb működési területöknél fogva is csekélyebb keresetképességgel birnak, mint a nagy rakományokat távoli vidékre szállitó többi gőzösök, gyakrabban fordulnak meg kikötőinkben és ez által tevékenységök nagyobb részét a belföldi forgalom emelésére fordítják. Mindezen okoknál fogva métányosnak látszik, hogy ezen gőzösök az illeték fizetése tekintetében kedvezményben részesittessenek.