Főrendiházi irományok, 1892. XXIII. kötet • 988-1022. sz.

Irományszámok - 1892-993

46 CMGXIII. SZÁM 2-ik melléklet a 993. szám. irományhoz. Indokolás, .,az 1886. évi VIII. t,-czikk kiegészítéséről" szóló törvényjavaslathoz. A főrendiház szervezetének módositásáról szóló 1885. évi VII. t.-cz. 22. §-a értelmében a főrendiház által egy huszonegy tagú bizottság küldetett ki a végből, hogy a kormány által elébe terjesztett adatok figyelembevételével azon családok névjegyzékét, melyeknek tagjai az 1885. évi VII. t.-cz. 2. §. b) pontja alapján a főrendiházban örökös tagsági joggal birnak, megállapítsa. Ugyanezen törvényczikk 23. §-a azon további utasitást foglalta magában, hogy ezen névjegyzék a főrendiház által jóváhagyatván, nyilvánosságra hozassék s ennek megtörténte után a ministeriumnak oly rendelkezéssel adassék ki, hogy ez figyelembe véve az időközben netalán történt felszólalásokat is, terjeszszen be a legközelebbi ülésszak megnyitása után azonnal törvényjavaslatot a névjegyzék törvénybe iktatása iránt. A 21-es bizottság a névjegyzéket elkészitette s azt 1885. május 10-én 40. sz. a. kelt jelentése kíséretében jóváhagyás végett a főrendiházhoz beterjesztette. A főrendiház ezen névjegyzéket jóváhagyta, a törvéuy értelmében közhírré tette s egyszersmind további eljárás czéljából a ministeriumnak kiadta. Minthogy az összeállított névjegyzék ellen felszólalás be nem adatott, a belügyminister a névjegyzéket változatlanul törvényjavaslat alakjába foglalta s a vonatkozó legfelsőbb jóváhagyás kinyerése után a törvényhozás elé terjesztette, mely azt eredeti alakjában elfogadta. 1887-ben azonban báró Thoroczkay Viktor a belügyministeriumhoz intézett folyamodványában panaszt emelt a miatt, hogy családja az 1886. évi VIII. t.-czikkel beczikkelyezett örökös jogú főrendiházi tagsággal felruházott családok névjegyzékéből kihagyatott s kérte, hogy a család bárói ága úgy ezen névsorba, mint az örökös jogú főrendekről szerkesztett »családkönyv«-be pótlólag felvétessék. Hasonló kérelemmel fordult a belügyministeriumhoz a f. 1896. évben muraniczi báró Horváth Ferencz is, kinek atyja báró Horváth Gedeon az 1865/8-iki országgyűlés főrendiházában tévesen palocsai előnévvel meghívót is nyert, kinek családja mindazonáltal a névsorból szintén kimaradt. A lefolytatott tárgyalások során kiderült, hogy a Thoroczkay-család egyik ága az 1733. évben Thoroczkay János-Joachim személyében csakugyan bárói rangra emeltetett, mely rangemelés teljesen a privilégiumok kellő és érvényességükhöz szükségképpen megkívántató alak-