Főrendiházi irományok, 1892. XXIII. kötet • 988-1022. sz.
Irományszámok - 1892-993
CMLXIII. SZÁM. 47 jában történt s hivatalosan igazoltatott ezen felül az, hogy a család bárói ága még jelenleg is fennáll; kiderült továbbá, hogy a másik folyamodó muraniczi báró Horváth Ferencz egyik öse muraniczi Horváth János szentelt vitéz, Zaránd vármegye főispánja 1690. július 25-én kellő privilegialis alakban kiállitott oklevéllel ugyancsak bárói rangra emeltetett s igazoltatott az is, hogy folyamodó báró Horváth Ferencz a báróságot szerző Horváth Jánosnak egyenes fiíigon való leszármazottja. A fentiek után kétségtelen, hogy a kérdéses névjegyzék összeállításánál a szóban forgó két család kihagyása által a kiküldött bizottság részéről tévedés, folyamo 'ó két család részéről a felszólalást illetőleg pedig mulasztás követtetett el. A bizottság tévedése onnan eredhetett, hogy mindkét bárói családot kihaltnak vélte, minthogy a Thoroczkay-család bárói ágáról a heraldikai társulat által kiadott nemzetségi zsebkönyvben is az állíttatik, hogy a bárói ág már kihalt. A muraniczi báró Horváth-család pedig valószínűleg azért hagyatott ki, mert összecserélték a palocsai báró Horváth-családdal. Ugyanis folyamodó bárónak atyja Gedeon az 1865-iki országgyűlésre mint palocsai báró Horváth kapott meghívót. Az meg köztudomású dolog, hogy a palocsai báró Horváth-család fiágon kihalt. Az a körülmény viszont, hogy a szóban forgó családokból az érdekeitek annak idején a kihagyatás miatt fel nem szólaltak, az illetők e részbeni tájékozatlanságának tudható be. De minthogy törvényeinkben gyökerező közjogi jogosítványok csak a törvény világos rendelkezése folytán veszthetik el hatályukat, arra vonatkozólag pedig, hogy az 1885. évi VII. t.-cz. 2. §. b) pontja értelmében a főrendiházban örökös jogon tagságra jogosult családok tagjai az idézett t.-cz. 22—24. §-aiban a névjegyzék összeállításunk ssabályozísa körüli eljárás be nem tartása miatt az idézett törvényszakasz által külö íben meghagyott jogukat elveszítsék, sem a főrendiház szervezetének módosításáról szóló 1835 évi Vll. t -ez., sem a hivatkozott t.-cz. 23. §-ának végrehajtása iránt alkotott 1886. évi VIII. t.-cz. kifejezetten nem intézkedik. Ennélfogva nem tartom a törvényből kimagyarázhatnak, hogy az illető jogosultak akár a nevezett bizottság tévedése folytán, akár az érdekeltek részéről annak idején a (felszólalás elmulasztása miatt oly joghátránynyal sújtassanak, minőt a törvény kifejezetten meg nem állapit, s nem tartanám a méltányossággal összeegyeztethetőnek, hogy az akkor szerepelt családtagok mulasztása foszsza meg az utódokat egy fontos közjogi jogosítványtól, mely őket jogszerűen megillette. Az előterjesztettek alapján a törvényjavaslatnak változatlan elfogadását kérem. Budapest, 1896. évi szeptember hó 3-án. Perczel Dezső s. k., n>, kir. belügy minister.
