Főrendiházi irományok, 1892. XXIII. kötet • 988-1022. sz.
Irományszámok - 1892-989
CMLXXXIX. SZÁM. 7 remélhető, hogy tényleges keresztülvitelük biztosítani fogja büntető bíróságainknak alaposabb felismerését az elbírálandó tényállásnak és ez által a legtöbb esetben módot fog nyújtani az anyagi igazság teljes érvényre emelésére. A bizonyítékok szabad mérlegelésének elve az országnak különösen azon részeire nézve lesz számbaveendő vívmány, a melyekben jelenleg a kötött bizonyitás rendszere van érvényben. Mind a materialis, mind a formális védelem határainak kiszélesbitése tekintetében a bizottság a javaslatban jelenlegi tételes jogunkkal szemben számos irányban igen figyelemre méltó javítást talált, melytől szintén az anyagi igazságnak minél teljesebb érvényre emelését remélhetni. Különösen hangsúlyozza a bizottság annak alkotmányjogi jelentőségét, hogy a legfontosabb állampolgári jogok korlátozhatásának és elvonhatásának feltételei; nevezetesen : az előzetes letartóztatás, a vizsgálati fogság, a házkutatás, a személymotozás és a lefoglalás elrendelésének esetei, valamint foganatositásuk módja a javaslatban nemcsak tüzetesen meg vannak határozva, tehát ezentúl nem lesznek a nyomozó közegek és a vizsgálóbirák korlátlan discretiójára bizva, hanem feltételeik és módozataik sokkal szigorúbban meg vannak vonva, mint akár a recipiált idegen jogokban, akár birósági gyakorlatunk szerint. 'Jártaimat illetőleg a javaslat felöleli a kir. bíróságok előtt büntettek, vétségek és kihágások miatt megindítandó rendes bűnvádi eljárásnak, tehát az esküdtbirósági, a törvényszéki és a járásbirósági ügyekben követendő eljárásnak minden fórumon való szabályozását, ellenben a büntető bíróságok hatáskörét nem határozza meg. (14. §.) Az igazságügyi kormány szándéka a hatáskör meghatározását a közelebb benyújtandó életbeléptetési törvényjavaslatba utalni. Magának a bűnvádi eljárásnak szabályozására nézve a javaslat számos vívmányt tüntet fel. Eltekintve azoktól az előnyöktől, melyek a jelenlegi, több irányban bizonytalan állapottal szemben, az eljáró hatóságok és az ügyfelek jogkörének szabatos megvonásából a gyakorlatban kétség nélkül be fognak következni : a nyomozás új rendezése, mely a közvád eseteiben ezen előkészítő stadium teljesítésének irányítását s a nyomozó hatóságok és a nyomozási cselekmények ellenőrzését a kir. ügyészségre, tehát jogászilag képzett, széles látókörű és felelősségének tudatában levő közhatóságra ruházza, remélhetőleg csökkenteni fogja az alaptalan vádemelések számát, tehát megkíméli az állampolgárokat a méltatlan meghurczolástól, a bíróságokat pedig a felesleges munkától. A nyomozás úgy a vizsgálat czéljának és határainak határozott körülírása, a vizsgálat facultativ eseteinek szaporítása gyorsítani fogja a bűnperek lefolyását s a javaslatnak összes idevágó rendelkezéseitől jelenlegi büntető törvénykezésünk egyik főfogyatkozísának : a hoszszadalmas és nehézkes vizsgálatok nagy számának lehető korlátozása várható. A javaslat közvád esetében a facultativ vád alá helyezési rendszert fogadja el, ellenben ha a vádat kizárólag magánvádló képviseli, kötelezővé teszi a vád aid helyezést, már az eljárásnak ezen szakában tért enged a szóbeliségnek, s ide vágó rendelkezései által módot nyújt arra, hogy azokban az esetekben, midőn erre szükség van, a terhelt a vádlónak esetleges tévedéseivel vagy túlkapásaival szemben a pártatlan bírósághoz fordulhasson, nehogy kellő alap nélkül a főtárgyalásra vádlott gyanánt idéztessék. A főtárgyalás szakára nézve a javaslat a bizottság nézete szerint szintén több irányban — például a keresztkérdezés intézményének megengedésével, a főtárgyalási elnök jogkörének szabatos meghatározásával — tökéletesiti tételes jogunkat. Tisztán az Írásbeliségre fektetett felsŐbirósági eljárásunkkal szemben nagy haladásként üdvözölte a bizottság a javaslatnak jogorvoslati rendszerét, mely végzések ellen rendszerint egyfokú felfolyamodást, Ítéletek ellen pedig — kivéve természetesen az esküdtbiróságok Ítéleteit, egy lényegtelen eltéréssel (381. §. 2. pont.) — egyfokú felebbezést s a nem felebbez-
