Főrendiházi irományok, 1892. XXII. kötet • 987f. sz.
Irományszámok - 1892-987f
7 éppen nem köti a birót, hanem úgy, mint minden más bizonyító eszköz szabad mérlegelésének tárgya. A javaslat tehát eltérve a német törvényjavaslat indokolásában kifejezett és a legtöbb processualista által megtámadott elvi állásponttól: »Die Sachverständigen sind Gehilfen des Richters« és eltérve az angol jog felfogásától, mely a szakértőt egyszerűen tanúnak tekinti: önálló szerepet biztosít a »szakértő«-nek a bizonyítékok között. Ez azonban éppen nem akar * tagadása lenni annak, hogy sok rokonvonás köti össze a tanút a szakértővel, hisz mindkettő az íigy helyes eldöntésének alapjául szolgáló tényre nézve nyilatkozik, a nyilatkozat hitelességének feltételei pedig nagyobbára közösek. Ama körülmény azonban, hogy a szakértő perbeli állása több tekintetben analog a tanúval : nem ok arra, hogy a tanú fogalmi körébe szorítsunk oly bizonyító eszközt, mely lényegében mégis egészen ktllömbözik a tanuságtételtől. 3. A szakértők alkalmazása, A javaslat (225. §.) csak általában határozza meg, mikor szükséges szakértőket alkalmazni. Az egyes esetben azt a biró belátására bizza« De helytelen volna ez általános intézkedésből azt következtetni, hogy a biró mindig tetszése szerint mellőzheti a szakértőket, mert hisz a részleges intézkedések (halottszemle, mérgezés stb.) bizonyos feltételek esetében egyenesen kötelességévé teszik a szakértők igénybevételét. Általánosságban tehát csak az mondható, hogy a birónak joga van az eljárás minden szakában hivatalból szakértőket alkalmazni, de nincs joga azokat minden esetben mellőzni. Ez, első pillanatra a bizonyítékok szabad mérlegelésének rendszerébe látszik ütközni, de valóban csak látszik, mert ha a biró belátása szerint rendeli el azt, hogy mire nézve és mily irányban szükséges a szakértői szemle, továbbá a szemle eredményét szabadon mérlegelheti: úgy elég van téve a szabad bizonyítás tana követelményének. Azt azonban, hogy fontos orvostani és technikai kérdésekre nézve a biró mellőzze a szakértőket és saját észleletével helyettesítse azok véleményét: ez már csak azért is helytelen volna — mondja Löwe, a német perrendtartás egyik commentatora — mert ha az illető birák képeseknek tartják is magukat a technikai kérdések megítélésére, meg kell gondolniok, hogy az ügy fölött még más birák is dönthetnek (352. lap, 2. jegyzet). A biró a szakértők kinevezésénél főgondját arra fordítsa, hogy az ügyfelek a szakértők pártatlanságában és szakértelmében megbízzanak. A biró mindig adjon módot a megjelent feleknek esetleges kifogásaik érvényesíthetésérc, a felek megidézését pedig csak akkor mellőzze, ha az ezzel járó késedelem a szemle eredményét valóban veszélyeztetné, mert semmi sem emeli úgy a szakértői szemle iránt a bizalmat, mint ha az a felek jelenlétében történik. (126., 235. §§.) A biróság jogát szakértők választására nézve a javaslat 227. §-a annyiban korlátolja, hogy e'ső sorban a biróság rendes szakértőinek alkalmazását rendeli. Rendeleti utón lesz meghatározva, miként történjék az összeállítás. Helyes mindenesetre a szakértőknek előző összeírása, mert az összeállításnál gondosan figyelembe fogják venni, hogy a kellő ügyességgel, szakértelemmel, tapasztalattal és jellemmel biró egyének jussanak a biróság rendes szakértői közé, kik közöl az egyes esetben a biró nyugodtan választhat. Lehetetlen azonban a biróságot csupán e körre szorítani, mert ha a rendes szakértő ellen aggodalom merül fel, ha éppen nincs otthon, vagy súlyos beteg, ha a. késedelem veszélylyel jár, vagy oly eset merül fel, melyre alkalmas szakértő a rendesek között nincs: úgy szabadságában kell állnia a birónak, hogy más szakértőt alkalmazzon. De nemcsak a rendes szakértők helyett, hanem a rendes szakértőkön fölül is alkalmazhat a biró más, nevezetesen oly szakértőket, a kik a kívánt külön szakértelemmel bírnak. Megtörténhetik ugyanis, hogy a bizonyító eljárás folyamán egy bizonyos körülményt oly irányban kell megvilágítani, mely a legszakszerűbb ismereteket tételezi fel. Ma mindegyik ismeretágnak
