Főrendiházi irományok, 1892. XXI. kötet • 979-987. sz.
Irományszámok - 1892-987
135 A német birodalmi perrendtartás (15. §.) szerint a biróküldésnck okául szolgál, ha a biróság egyes esetekben jogilag vagy tényleg akadályozva van (> rechtlich oder thatsächlieh verhindert«) az eljárásban, vagy ha a közbiztonság veszélyeztetve van. (. . . Gefährdung der öflentlichen Sicherheit). A jogi és a tényleges akadály közötti külömbségtétel csak látszólagos és nem valódi, mert egyrészről minden jogi akadály valamely tényleges viszonyon nyugszik és másrészről minden tényleges akadály azzal válik jogivá, hogy azt a tözvény biróküldés útján megállapítható rendkívüli illetékesség okául elismeri. Helyesen utal a tudományos birálat arra is, hogy a tényleges ok kategóriájába nem lehet foglalni oly körülményeket, a melyek, mint pl. a háború, vagy az érintkezést kizáró súlyos járvány, valamely bíróságnak egész tevékenységét megszüntetik. Biróküldésről csak egyes esetre vonatkozólag lehet szó, nem pedig a biróság egész jogszolgáltatását megszün f etö tényleges viszonyokkal szemben. A kérdés ily állásában mind a jogi, mind a tényleges akadály alatt nem lehet egyebet érteni, mint azt, ha az illetékes biróság a kizárás és mellőzés okai miatt nem rendelkezik a megfelelő számú bírói taggal. A német judicaturában azonban a tényleges akadály fogalmát kiterjesztették azokra az esetekre is, ha a biróság betegség, szabadságolás, katonai szolgálatra való behívás miatt elégséges taggal általában nem rendelkezik. Nem szükséges azonban a fentiek után bővebben indokolni, hogy az ily okok alkalmasak arra, hogy a megfelelő bírói létszám kiegészítése végett a megfelelő, igazságügyi törvényhozási, vagy administrativ intézkedéseket megtegyék, de semmi esetre sem lehet ez ok a biróküldésre, melynek alapjául soha sem szolgálhat más, mint a concret ügygyel kapcsolatos ok. A »közbiztonság veszélyeztetésének« fogalma alatt a német judikatura rendszerint azt az esetet érti, midőn a birákat, vagy az esküdteket fenyeget! veszély. Az 1873-iki osztrák perrendtartás igen nagy latttude-del határozza meg a biróküldés okait, midőn ilyenekül a közbiztonság (öffentliche Sicherheit) szempontját és egyéb fontos okokat (>oder auch anderen wichtigen Gründen«) jelöl meg (62. §.). Az 1853-iki perrendtartás taxativ felsorolását, mely szerint a közbiztonság, az illető biróság elfogultsága tekintetéből, az eljárás könnyítése, vagy gyorsítása, szükségtelen költségek elkerülése végett, elegendő fogházak hiánya miatt, vagy más fontos okokból lehetett más bíróságot kiküldeni (40. §.) nem követte az uj osztrák törvény. Az ily természetű taxativ felsorolással nem is jár sok haszon, mit eléggé bizonyít a sal vi ficatoria clausulának »vagy más fontos okokból« való alkalmazása, — de nem is czélszerü a biróküldés okait annyira kiterjeszteni, mint ezt az 1853-iki osztrák perrendtartás tette. Csakis a pártatlan és biztos igazságszolgáltatás érdekében álló okok jöhetnek e ponton figyelembe, de pusztán administrativ természetű czélszertíségi okok nem lehetnek elég erősek arra, hogy ezek miatt az illetékesség rendes szabályaiktól eltérést engedjünk meg. Az osztrák biróküldés gyakorlata isigazolja, hogy >más fontos okok« alatt rendszerint azt értik, ha az illetékes biróság a kizárás és mellőzés okaiból nem járhat el. Az osztrák törvények csak a főügyészség kötelező meghallgatásáról, illetőleg indítványáról tesznek említést, de nem fér kétség ahhoz, hogy mind a vádlott, mind a vádló jogosítva vanuak biróküldést kérni. A javaslat, levonva a külföldi törvények alapján tett tapasztalatokból a tanulságot, lehetőleg határozott szabályokkal kívánja körülirni a biróküldés okait. Szövegezése nem rejtőzik a »suspicion légitime«, a »rechtlich verhindert«, vagy éppen a »wichtiger Grund «-féle tág kifejezések mögé, hanem ezek helyett a biróküldés első okául határozottan kimondja, hogy a biróküldésnek akkor van helye, ha az illetékes biróság a kizárás okaiból nem járhat el (29. §. 1. pont)..
