Főrendiházi irományok, 1892. XXI. kötet • 979-987. sz.
Irományszámok - 1892-987
127 késség és együttes elintézés: akkor oly ügyre nézve, mely érdemlegesen már el van döntve az egyesítésnek tere nincs s helye sem lehet. De nem szabad más ügyekkel a kivételes bíróságokhoz tartozó ügyeket, az esküdtbíróság hatásköréhez utalt sajtóügyeket, a jövedéki, kihágási ügyeket és végre a közigazgatási hatóságokhoz utalt egyes kihágási ügyeket sem egyesíteni, illetőleg azokat saját hatáskörükből elvonni. A nyomtatvány utján elkövetett bűncselekményekre nézve az esküdtbíróság hatásköre a sajtószabadság érdekében lévén megállapítva, gondoskodni kell a törvényhozásnak arról, hogy a sajtó számára felállított biztosítékokat az összefüggés illetékességi elvese ingathassa megA jövedéki kihágási ügyek különleges természete indokolja, hogy más bűncselekményekkel ne legyenek összesíthetők. A kivételes hatáskörű bíróságok elé tartozó ügyeknél azok az okok, melyek e bűncselekményeknek nagyobb biztosítékokat nyújtó bíróságoknál való összpontosítását teszik szükségessé: egyúttal kizárják azt, hogy az egyesítés elve ezekre az ügyekre nézve is korlátlan alkalmazást nyerjen. Ezek tekintetében tehát az attractionak a javaslatban egyébként elfogadott elvét kifejezetten korlátozni kellett. E korlátozó szabály az összefüggés alapján más való egyesítésről szóló 19. §-ban is megtehető volna; minthogy azonban annak a most említett §-ban való kifejezése e külömben is complicált §, rendelkezéseit még nehézkesebbé tenné, a javaslat az előbb említett határozatot a 20. §. második bekezdésében negativ alaJcban fejezi ki. Annak ugyanis, hogy a kivételes bíróságokhoz tartozó ügyek az elbírálásukra hivatott hatóságtól nem vonhatók el, tisztán az az értelme, hogy ezek az|összefüggés alapján más bírósághoz át nem tehetők. Nincs azouban kizárva, hogy a 19. §. feltételei mellett más ügyek a kivételes hatáskörű bírósághoz áttehetők s az ennek hatáskörébe tartozó ügygyei egyesithetó'k legyenek. Az életbeléptetö törvény előreláthatólag számos kihágásnak elbírálását ezentúl is közigazgatási hatóságok hatáskörében fogja meghagyni. A 20. §-ban intézkedést kellett tenni arra nézve, hogy az egyéb bűncselekmények tárgyában eljáró rendes büntető bíróságok, e kihágások közöl összefüggés alapján melyeket egyesíthetnek más bűnügyekkel. E kérdés szabályozásánál a javaslat az opportunitas szempontját tekintette döntőnek. Ennélfogva azt kellett figyelembe venni, hogy kihágásokat az 1879. évi XL. t.-cz., ezenkívül számos más törvény — például a közegészségügy rendezéséről szóló 1876. évi XIV. t.-cz., az 1884. évi XVII. t.-cz. (ipartörvény) stb. — továbbá miniszteri rendeletek, törvényhatósági és városi szabályrendeletek állapithatnak meg, s így ebből az okból is, de már magában véve a kihágások jellegénél és a jogsértés tárgyának nagy különibözőségénél fogva a bűncselekményeknek e csoportja rendkívül elütő természetű törvényszegésekre terjed ki. A 20. §-nak e kérdésre vonatkozó rendelkezése két érdeknek lehetőleg helyes kiegyenlítésére irányul Első sorban az összefüggés alapján való egyesítés hasznát a kihágási ügyekre nézve is biztosítani akarja, másrészt pedig azt czélozza, hogy a kihágási ügynek csatolása a főügynek elintézését lényegesen ne nehezítse. Ha általában van jogosultsága az Összefüggő ügyek egyesítésének, akkor az kétségtelenül kiterjed a kihágási ügyekre is. Éppen a csekélyebb jelentőségű bűncselekményre nézve, mely rendszerint könnyen tisztába hozható és az összebüntetés megállapításánál alig esik latba, nem igazolt a külön eljárás folytatása. Másrészről azonban nyilvánvaló, hogy a bűnvádi eljárás érdekét sértené, ha a rendes büntető biróság köteles volna elbírálni olyan aprólékos kihágásokat, melyeket valamely nagyon is különleges jogforrás állapit meg, melyekre nézve, minthogy rendkivül ritkán fordulnak elő, bírói gyakorlat nem is fejlődhetik s melyeknek minden részletét a bíróságnak gyakran nincs is módjában teljes alapossággal ismerni.
