Főrendiházi irományok, 1892. XXI. kötet • 979-987. sz.

Irományszámok - 1892-987

126 tékes törvényszék a hűtlenségre nézve nem bírhat hatáskörrel. Csak oly birói szervezet mellett válik a kérdés vitássá, hol a kivételes biróság csak a kivett bűncselekmények fölötti eljárásra bir hatáskörrel és e kivételes hatáskörön kivül nincs rendes hatásköre a többi bűncselekményekre nézve. Ismeretes ama nagy vita, mely éppen e kérdésben a német »Reichsgericht« szervezeti állásából folyólag keletkezett. E biróság ugyanis, mint elsőfolyamodású biróság csak a kivett bűncselekményekre nézve bir hatáskörrel s így több oldalról kétségbe vonták, hogy a német perrendtartás 2. §-a alapján van-e joga a connexitásban álló, de nem a kivett bűncselekmények közé tartozó bűntettek és vétségek fölött határozni. A javaslatnak fennebbi intézkedése kizárja ezt a kétséget. A 19. §. utolsó bekezdésének azt a rendelkezését, hogy esküdtbíróság elé tartozó és egyéb bűncselekmények halmazata esetén az attractio az esküdtbíróság után irányul, az esküdtbirósági eljárásnak és hatáskörnek egészen különleges természete teszi szükségessé. E szabály alól kivétetelt állít fel az utolsó mondat, mely az esküdtbirósági ügyek attractióját korlátozza abban az esetben, ha az összefüggő bűncselekmények egyike nyomtatvány útján volt elkövetve. Ez utóbbi ügyre nézve tehát az egyesítés feltétlenül ki van zárva. C) Bővebb felvilágosítást igényelnek az összefüggő ügyek egyesítésére, illetőleg együttes elitúézesére vonatkozó szabályok. a) A javaslat szerint az alanyi összefüggésben álló és a külömböző hatáskörű' vagy illetékességű bíróságokhoz utasított ügyekben csak az egyesítés ténye állapítja meg a közös illetékességet. Az egyesítés alatt tehát az értendő, hogy az alanyi összefüggésben álló ügyek az egyidejű eljárás és határozathozás czéljából valamely bíróság

1 előtt egybekapcsolva lesznek. Ez v

»gy úgy történik, hogy az összefüggő ügyeket egy vádban csoportosítják, vagy utólagosan benyújtott vádban viszik a később felmerült ügyet az ezzel összefüggő ügyben már eljáró biró elé, vagy a több bíróságnál folyamatban levő összefüggő ügyeket egy bíróságnak közös elintézése alá vonják. A körülményekhez képest tehát majd külön kell határozni az egyesítés kérdésében, majd maga a közös eljárás ténye fejezi ki hallgatag az egyesítést. Hogy az egyesítésre mindig ama biróság illetékes, mely az ügyek együttes elintézésére hivatott, arra már fennebb történt utalás. Habár a halmazatban álló bűncselekmények együttes elbirálása igen czélszerfí, mégis éppen nem tette a javaslat az egyesítést kötelezővé és nem is kívánja az összbüntetés kiszabásának szempontját oly kizárólagos jelentőségre emelni, hogy pusztán e végett akkor is egyesítsék az ügyeket, ha ezt a perjogi czélszertíség szempontjai kiilömben nem támogatják. Éppen nem zárja ki az anyagi büntetőtörvény azt, hogy az összbüntetés az egyes ügyekben való ítélethozás után is kiszabható legyen; következéskép, ha a halmazatban álló bűncselekmények egyesítése nehézségekkel jár, ha az ügyek áttekintését lényegesen nehezíti, vagy éppen oly csekély jelentőségű bűncselekményekről van szó, melyek alig, vagy éppen nem gyakorolnának az összbüntetésre befolyást: az egyesítés mellőzése helyesebb, mint elrendelése. Minthogy a nagyobb hatáskör a kisebb hatáskört is tartalmazza, az egyesítés egyik eredménye az, hogy a külümben kisebb hatáskörű biróság vagy hatóság eljárásának tárgyául szolgált ügyre is kiterjed a nagyobb hatáskörű biróság illetékessége. Következéskép az egyesítés alapján a törvényszék eljárhat a járásbirósági vagy közigazgatási hatóság eljárásának tárgyává tett ügyekben is. b) Minden félreértés elkerülése végett taxatíve kellett felsorolni azokat az ügyeket, melyek összefüggésnél fogva sem egyesíthetők. (20. §.) Xem szorul bővebb inegokolásra, hogy oly ügyeket, melyekben már ítélet, vagy megszüntető végzés van hozva, egyesíteni nem lehet. Ha az egyesítés czélja a közös illeté-