Főrendiházi irományok, 1892. XXI. kötet • 979-987. sz.
Irományszámok - 1892-987
59 31-én hozott semmitöszéki határozatok; az olasz perrendtartás 495. ez., a genfi kanton 1891. évi perrendtartásának 304. ez.). A gyakorlati élet követelményeinek megfelelő' esküdtbíróság két eleme nem szétválásra, hanem összhangzatos közreműködésre van hivatva; az esküdtek működésének declarativ s a biróság eljárásának dispositiv jellege nem idéz ellentétet elő; az esküdtek felmentik a bíróságot a bizonyítékok méltatásának nehéz terhe alól, a biróság pedig az Ítélethez mindazzal járul, a mi jogtudományt feltételez s a mi az esküdtektől meg nem kivánható. A jury és a biróság nem ellenfelek, hanem egymás törekvéseinek támogatói; törekvésök iránya pedig közös, az igazság kiderítése és kiszolgáltatása. A kettéválasztás szerencsétlen elméletét elvetették már 18684k évben a würterabergi és a szász törvényhozások, 1873-ik és 1877-ik években az osztrák és a német büntető perrendtartások. Alig szükséges tehát constatálni, hogy ily körülmények közt mit sem árthat az esküdtbíróság intézményének az az ellenvetés, hogy a tény- és jogkérdés kettéválasztásának nehézségei legyőzhetetlenek. A társadalmi bajok folytonos szemlélése elfásulttá teszi a kedélyt, a folytonos gyakorlat petrificál, szokást szül; a szüntelen gyakorlat abstractiókra vezeti a hivatásos birót, a ki a vádlottban legtöbbnyire bűnöst lát s a ki a megszokás miatt gyorsan határoz, bonyolódott tényállásnál is könnyedén jár el, rögtön itél, e miatt nem ritkán hibáz, s gyakran merítve külföldi forrásokból, jogérzete kosmopolitikussá lesz. Ha ellenben a törvényt a nép alkotja, nincs rá ok, hogy ugyanazt a népet az ekként alkotott törvény alkalmazásából kizárjuk, kivált, ha az esküdtek lajstromainak egybeállitói az értelmességre való követelményt szem elöl nem tévesztik; mert a közönséges élettapasztalat, az egészséges és józan ész, jogi ismeretek és bő gyakorlat nélkül is felismerheti, hogy mi az igazság. A jogtörténet adatai szerint az esküdtek, ezek az egyszerű emberek, óvatosan ég körültekintően működnek, a cselekményt individuális módon Ítélik meg, mert jobban megértik a vádlottat, jobban ismerik viszonyait, s mindig szószólói a nemzeti jogérzetnek. Ellenvetik azonban, hogy a nép idegenkedik az esküdtszéki szolgálattól a teher miatt, melyet a polgárok idejére és erszényére ró. Quot capita, tot sensus. Az ezerfejű nép egy véleményen nem lehet. Egyes, mindenben elégedetlen esküdtek kifakadása még nem a nép szava, s legkevésbbé sem lehet annak a népnek szava, mely az intézménynek törvényes utón való megszüntetése iránt nem intézkedik s az esküdtbíróság ítéleteinek igazságosságában hisz. Súlyos az az ellenvetés, hogy az esküdtek hajlandók a bizonyítékokat számba nem venni, s oly határozatokat hozni, melyek a szakbirák meggyőződésével ellenkeznek. S mondják, hogy az esküdtszéknél nincs bizonyosság az iránt, hogy a bűnös bűnhődik s hogy az ártatlan felmentve lesz. Ámde a mellett, hogy az ártatlannak elitéléséből kiveheti a maga részét az az állandó biróság is, mely az ügyet esküdtszék elé utasította, alig van bizonyosabb annál, hogy az emberi emlékezés hűtlensége vagy hamis tanuk ellen egy biróság sincs megóva. Egyébiránt az idéztük egész állítás a tertium comparationis hiánya miatt is alap nélkül szűkölködik, mert tudvalévő, hogy az esküdtszék természetével a bizonyítékok szabad méltatása jár; következéskép a jury a törvényes bizonyítékok rendszerének természetes ellensége. S a míg egyfelől bizonyos az, hogy a szenvedély, a gyűlölség jó tanácsot még soha sem adtak, s nem adhattak a franczia és az olasz esküdteknek sem ; addig másfelől az is kétségtelen, hogy emberi alkotás tökéletes nem lehet, a mit felső bíróságaink megvá toztató Ítéletei is bizonyítanak. Csalhatatlan igazságszolgáltatás nincs sehol sem. Nem róhatjuk az 8*
