Főrendiházi irományok, 1892. XXI. kötet • 979-987. sz.
Irományszámok - 1892-987
46 érvényének idejében az inquisitio vizsgálóbirája hosszas és sokfelé terjedő' nyomozásainak eredményét, — mint máskép nem is tehette, — jegyzőkönyvbe foglalta, e jegyzökönyvek voltak faggató eljárásának legfőbb fegyverei, ugyané jegyzökönyvek alapján hozták az annyiszor igazságtalan Ítéletet én eszközölték az utóbbiaknak felülvizsgálatát. Nagyon érthető tehát, hogy a rendszer ellen táplált gyűlölet annak mellékjelensége: az Írásbeliség ellen is irányult. Habár ez a felfogás nem egészen helyes, mivel szóbeli eljárás mellett is képzelhető a nyomozó elvnek érvényesülése, — azért a szóbeliség értékét és a mellette megindult mozgalom hasznát alább nem szállítja. A szóbeliség, vagyis az eljárásnak az a rendszere, mely szerint a felek szóval fordulnak a bírósághoz, indítványaikat és ellenfeleik előterjesztéseinek czáfolatát szóval fejtik ki az Ítélőbíró előtt s ezzel kapcsolatban a közvetlenség, mely azt jelenti, hogy szintén az ítélőbíró előtt lesznek kihallgatva a perben vallomásra kötelezettek és lesz felvéve a bizonyítás is, — lényegesen előmozdítják a helyes bíráskodást. Köztapasztalat az, hogy a közvetlenül érdekeltnek szóbeli előterjesztése mennyivel hatásosabb és meggyőzőbb, mint az irott nyilatkozatnak felolvasása vagy kivonatos előadása; hogy a vallomás értékét csak az Ítélheti meg helyeséül ki annak minden szavát, még hanglejtését is hallja, a vallomástevőnek arczkifejezését, Színe változását, testmozdulatait látja; hogy végre a szemle és más ilynemű bizonyítás csak a közvetlen szemlélőre van megbízható hatással; — pedig mindé mozzanatok teljesen nem is foglalhatók írásba. Szükségkép hiányos és csonka tehát a tudomás, melyet az iratok alapján ítélő bíró a bizonyítás eredményéről felvett jegyzökönyvekből merít, és nagyon is jogosult a kívánság, hogy mindaz, mi az Ítélet alapjául szolgál, az ítélőbíró előtt menjen végbe. Habár azonban a szóbeliségnek és közvetlenségnek haszna a helyes igazságszolgáltatás szempontjából szembeszökő: mégis számos ok szól e legszorosabb kölcsönhatásban álló két elvnek az egész eljárás folyamán és teljes következetességgel való keresztülvitele ellen. Mindenekelőtt kétségtelen, hogy az előkészítő eljárásban való érvényre emelésök nemk lassítaná a nyomozás és vizsgálat lefolyását, hanem a gyors és erélyes intézkedést szükségessé tevő esetekben a hatóság működése elé gyakran leküzdhetetlen akadályokat gördítene és számos esetben az eljárás czéljának meghiúsítására vezetne. Másrészt lehetetlen minden bizonyítást a főtárgyalásra halasztani, mert addig számos bizonyíték megsemmisülne, a főtárgyalás a bizonyításnak sok eredménytelen kísérletével lenne terhelve és igen gyakran állana be elhalasztásának szüksége. Ismét tehát, mint a bűnvádi eljárás annyi más kérdésében, a helyesnek elismert elv csak részleg, a körülményekhez képest valósitható meg. Egészen szóbelivé egyedül egyszerűbb, csekélyebb jelentőségű ügyekben tehető az eljárás, melyekben vizsgálatnak nincs helye. Egyébként az itélőbiróság előtti főeljárás az, mely szóbeli tárgyalás alakját viseli magán és megvalósítja azt a szabályt — bár nem minden kivétel nélkül, — hogy az itélet csak a főtárgyaláson felhozottakra és előfordultakra alapitható. A mi a javaslatnak idevágó intézkedéseit illeti, azokból kétségtelen, hogy a szóbeliség és közvetlenség elvének keresztülvitele tekintetében hasonlókép előrehaladottabb álláspontot foglal el, mint bármely egykorú törvényhozás. Helyt ad a szóbeliségnek már a vizsgálat folyamán a vizsgálóbíró intézkedései ellen használható panaszok és felfolyamodások eset(113, §. második bekezdés), továbbá a vádaláhelyező eljárásban a kifogások fölötti tárgyalás alkalmával is (114. §., 261. §.). A szóbeliség elvének érvényesítésével rendelik a 125. és 1:26. §-ok teljesíteni azokat a vizsgálati cselekményeket, melyek a főtárgyaláson előreláthatólag nem lesznek ismételhetök, s különösen bírói szemlét, házkutatást, lefoglalást, iratok átkutatását és szakértők kihallgatását. A főtárgyaláson előreláthatólag meg nem jelenhető tanuk és szakértők kihallgatása a 125. §. második bekezdése értelmében valódi contradictorius szóbeli eljárással teljesítendő.
